A félig teli pohár esete
Nemrégiben beszélgettem egy ismerős idős nénivel, aki (természetesen) panaszkodott, hogy a társasház, ahol él, eléggé elhanyagolja a lépcsőházuk kinézetét. Hogy nagyon ráférne már egy felújítás az egészre, és hogy milyen sok erőfeszítésébe és intézkedésébe került, hogy elkezdjék a munkákat (ő
sajnos fizikailag nem tud bennük részt venni, a kora és az egészségi miatt). A munkák azonban abbamaradtak, és természetesen bosszankodik miattuk, hogy csupán a fal lett kifestve, a többi maradt, ahogy volt.
Ez is egy nézőpont. Hogy bosszankodunk miatta, hogy a munka nem tökéletes. Lehet szidni a festőt és a munkásokat, hogy miért nem csinálták meg a többit (nem tudom, hogy ilyen “szidós” környezetbe ki jönne vissza szívesen dolgozni… még akkor is, ha ebbe a csapdába emberileg könnyű beleesni). Tehát ezek szempontjából, a félig üres vagy félig teli pohár hasonlattal nézve a pohár félig üres. Viszont kicsit egyoldalú a megközelítés. Javasoltam a néninek, hogy hasonlítsuk össze a már kifestett lépcsőházat azzal az állapottal is, hogy mi lett volna, ha még a festést sem csinálják meg.
Azt hiszem, ezt a nézőpontot sok embernek nehéz figyelembe vennie. Annyira megszoktuk már, hogy arra figyelünk, hogy mink nincs (félig üres pohár), hogy elfelejtjük, hogy mink van (már meg: félig teli pohár).
És így nem tudunk neki örülni sem. És azt sem szoktuk figyelembe venni, hogy a pohár megtelése az egy folyamat, amihez szükséges némi idő.
Személyes titok megosztása következik: tudod, ha én is így álltam volna hozzá kezdettől a weboldalépítés témához, akkor bizony most nem lenne a lélekápolás.hu! Mert nézhettem volna én is azt, hogy mennyi minden feltétel nincs meg még ahhoz, hogy elfogadható módon tudjam működtetni… de mégsem néztem, hanem nekiálltam és szépen fokozatosan, lépésről lépésre fejlesztgettem. Abból főztem, amim volt. Mindig csináltam rajta valamit, és az újonnan elkészült dolgoknak mindig örültem.
Szerencsére olyan mentorokat sikerült találnom, akik ugyan nézik a célt, de az apró lépések megtörténtének örömét sem hanyagolják el. És azt mondták nekem, hogy: “Csináld! Gyakorold! Majd alakul!”
Te észreveszed-e azt is, ha a pohár félig tele van (noha nemrég még semmi sem volt benne), vagy bánkódsz azon, hogy félig üres?
Ha te is olyan vagy jellemzően, hogy a félig üres pohár miatt bánkódsz, ahelyett hogy a félig teli pohárnak örülnél (mert már nem üres), akkor jelentkezhetsz Skype-os ÉFT tanácsadásra ide kattintva! Az ÉFT tanácsadással oldhatjuk a félig üres pohár miatti bánkódásodat.
Kapcsolódó bejegyzések:
- Önbizalom-romboló feltételezések 1. Az életünkben igen meghatározóak tudnak lenni a feltételezések... ezek olyan, igaznak hitt gondolatok, tulajdonképpen önkorlátozó hiedelmek, amelyeket másokról és magunkról...
- Önbizalom romboló feltételezések 2. A minisorozat múltkori részében arról volt szó, hogy milyen szorongásokat tud bennünk generálni, ha az élet eseményeit szürkébb szemüveggel, pesszimistábban...
- Hiányállapotok orvoslása 2 Két olyan tényező, amely egyes népeknél nagyon hatásos a lelki bajok ellen!...
- Beszéljünk a hátországodról Az árvizek során mindig látjuk, hogy mi történik egy alapok nélküli házzal... Sokkal kevésbé áll ellent a víz ostromának, hamarabb...








A “hiányszemlélet” sajnos nagyon elterjedt.
Amikor kerestem kulcsszavakat,azt tapasztaltam, hogy fejlesztésre alig keresnek az emberek, a hiányra, vagy a negatívra bezzeg, pl. önbizalom-fejlesztésre senki, önbizalomhiányra meg!!! és a pozitív dolgokra sem, a betegségek pedig élen járnak, de ugyanígy van megelőzéssel is, alig- , majd a gyógyítás (szerencsés esetben az ön- és nem a gyógyszeres…)
A “gazdagságtudat” (l. Csapó I.)viszont tanulható! Saját tapasztalat,hogy a jóllevésemhez gyakran átgondolom, hogy( és átgondoltatom másokkal is), mennyi mindenem is van: egészséges gyerekeink, unokánk, fedél a fejünk felett, még ha beázik is olykor, már van fánk télire, kölcsön laptopom (mert az enyémbe belecsapott a villám), és friss levegőjű, gyönyörű környezetben élünk stb.stb.
Van aki, nálunk a vonatzúgását kifogásolja, vagy a Duna túloldalán felépített szállót -”azt miért épp oda kellett építtetni?”:) a másik meg meglátja a búja hegyeket, a csillámló vizet és a királygyíkokat.
Ez a látásmód vonatkozhat cselekvésekre, környezetre, emberekre és bármire – mit akarok látni? Lehet, ezt tudatosan irányítani, és érdemes is…
Mitől lesz jobb a kedvem? És neked?
Gyöngyi