Hogyan reagálunk a válságra?
Nem is olyan régen olvastam egy olyan kérdést egy honlapon, hogy: “vajon miért olyan sok a depressziós ember napjainkban?” A válaszadók nagy többsége a válságot, mint fő okot jelölte meg. Hogy azért olyan sok a depressziós ember napjainkban, mert válság van.
Ami engem illet, azt gondolom, hogy ez egy tanult reakció! Válság van – és mi azt tudjuk, hisszük, hogy így kell rá reagálnunk. Mert gyerekkorunkban ezt láttuk, mert most az ismerőseink és a barátaink körében 
így reagálnak rá – tehát nekünk is így kell reagálnunk. Mert nem lehet másképpen reagálni, hiszen a válság egy nagyon szomorú dolog.
Természetesen azonnal elkezdtem gondolkodni, hogy milyen egyéb módokon lehetne reagálni a válságra, és hogy mit lehet ennek érdekében figyelembe venni. Mert a válság, ahogy már talán hallottad, nem más, mint egy nagyobb átrendeződés, változás az élet minden területén, amiben benne van a rengeteg lehetőség az újrakezdésre, önmagunk kiteljesítésére.
A magam részéről inkább izgalommal és némi reménykedéssel tekintek a jövőbe, hogy a válság vajon mit hoz. Ha globálisan szemlélem a világot, úgy gondolom, hogy például nagyon ideje lenne, hogy a környezetvédelem sokkal jelentősebb teret nyerjen az életünkben. Nagyon várom azt az időszakot, amikor elektromos autókon fogunk közlekedni, és minden házon 
napelem és szélerőmű lesz – hogy ne kelljen a Földanya mélyében turkálni energiáért, a szénért és az olajért. Hiszen tiszta energia bőven van a Földanya felszínén is, csak ki kellene tárnunk a kezünket, hogy befogadjuk és hasznosítsuk.
Visszatérve a témára, abban biztos vagyok, hogy az emberek jó részét a munkahelyük és a pénzük révén érinti a válság a legmélyebben. A munkahelyek pedig erősen hozzá vannak kötve a cégek helyzetéhez. Márpedig a válságban cégek szűnnek meg – ez természetes folyamat. Mert az ő termékük iránt már nincs kereslet, nem tudják a dolgozóikat kifizetni, így elküldhetik őket.
A válság azért lehet olyan súlyos sokak életében, mert elfelejtették, hogy gyerekkorukba mennyire szerették az izgalmas, új dolgokat. Túlzottan ragaszkodnak például a régi, idejétmúlt munkahelyükhöz. És azért ragaszkodnak, mert nem tudnak új munkahelyet keresni. Nem tudják kifejezni az új munkahelyen, hogy milyen képességekkel, értékekkel bírnak, mivel tudnak a hasznára lenni az új munkaadónak. Nem merik egy kicsit reklámozni saját magukat. Mert talán azt a, saját magukat lealacsonyító gondolatot tanulták gyerekkorukban, hogy “öndicséret büdös, és ha jól dolgozok az elég, majd észrevesznek maguktól”. Vedd észre, hogy ez csapda! Ezen kívül sokan 
elfelejtették, hogy gyerekkorukban milyen érdeklődőek és nyitottak voltak… és most nem szeretnek újat tanulni, nem szeretnek kezdőnek lenni valamiben. Mert talán azt is hallották, hogy “kezdőnek lenni kínos dolog“. Mintha mindannyian már a születésünkkor mindent tudnánk…
Pedig ezek a tulajdonságok: a saját értékeink ismerete és a tanulás szeretete fontosak lennének ahhoz, hogy mindig legyen munkahelyünk. Hogy ne féljünk a válságtól, ne depresszióval reagáljunk rá, hanem némi várakozással és izgalommal.
Te hogyan reagálsz a válságra, és szerinted milyen más módokon lehetne még reagálni?
Kapcsolódó bejegyzések:
- Amihez a politikusoknak semmi közük Mert bizony vannak olyan területek az életünkben, amelyeknek a problémái miatt hiába okoljuk a politikusokat... nem fognak javulni. Ezekre a...
- Hogyan járhatok mindenkinek a kedvében? Ha mindenkinek a kedvében akarsz járni, légy óvatos!...
- Hogyan bánjunk egy szorongó emberrel? A szorongó emberekkel sokan nem tudnak kellőképpen bánni. Nem tudják, mit jelent az a jó szó vagy tett, ami mindenkinek...
- Kérdések a “Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című e-könyvhöz Kérdések a "Hogyan dobj vissza kenyérrel?" című könyvhöz...
- A félig teli pohár esete Tudunk-e vajon örülni annak, ha előrehaladtunk pár lépéssel, de még nem értünk be az általunk áhított célba? Aktuális témával élve:...
Publikálva ebben: Depresszió, Félelem-szorongás-stressz, Változás | 
Címkék: aggódás, aggódik, aggódni, depresszió gyógyítása, depresszió leküzdése, érzelmi válság, félelem leküzdése, gazdasági válság kialakulása, hősnőkblogok, lelki válság, pénzügyi válság okai, válság és valóság, válság fogalma, válság vége, zavarok
Loading ...
Kedves Titi!Én úgy ítélem meg a válságot hogy időnként bennem van.Ezt a válságot Te is segítesz feloldani,a leveleiddel,a törődéseddel a személyiségeddel.Végre van valaki aki lelki dolgokkal is foglalkozik és komolyan lehet venni a mondatait.Sajnos a környezetemre ez nem mondható el.Így hát mindig nagy örömmel olvasom leveleidet,még akkor is ha éppen nem válaszolok rá. Köszönöm a meghívást az ÉFT-táborba,de anyagi okok miatt nem lehetséges.
Kedves Titi!
Véleményem szerint a dolgokra való reakciónk nagy mértékben függ attól, hogy mennyi biztonságot érzünk életünkben. Ha biztonságot érzünk, akkor az új, az ismeretlen kaland. Ha nem, akkor félelmetes.
Amikor kezdték kimondani, hogy gazdasági válság van a világon, 50 %-al megemeltem az órabéremet, mondván, lesz, ami lesz. Az történt utána, hogy lemorzsolódott néhány kliens, akinek egyébként sem dolgoztam szívesen és újabbak, kellemesebbek jöttek helyükre.
Ezt azért mertem meglépni, mert a páromnak biztos jövedelme volt, amiből meg tudtunk élni és az orvosi, fogorvosi, gyógyszer és egyéb biztosításunk meg volt. Ezek nélkül, ha azért kellett volna aggódnom, hogy honnan teremtem meg a kenyérre valót, akkor én is megijedtem volna és a válság nagy mumus lett volna.
Talán a legfontosabb minden válság kezelésében az a tudat, hogy bármi történik, nem csak túl fogom élni, de mint illatozó rózsaszál, kerülök ki belőle. Azt mondják, gyakorlat teszi mesterré az embert, ezért is ajánlott, hogy évente legalább egyszer menjünk olyan helyre, ahol még nem jártunk. Én ezt havonta 2-3 alkalommal megteszem. Együnk ismeretlen ételeket, beszéljünk ismeretlen emberekkel, csináljunk olyan programokat, amit még nem tettünk. Ezek kizökkentenek bennünket a megszokott vágányból és ha az ujdonság, a változás elfogadott lesz életünkben, akkor mindenféle válságot rutinnal kezelünk.