Ne gondolj egy jegesmedvére!
Annak ellenére, hogy nagyon sok forrásból hallom, hogy azt, amit szeretnénk elérni, megvalósítani, amit várunk a másiktól, a lehető legpozitívabban célszerű megfogalmazni és elképzelni, a
mindennapi életben azt tapasztalom, hogy ez nem olyan egyszerű. Legalábbis sok ember annyira hozzá van szokva a negatív megfogalmazáshoz (a “nem, ne” szavak használatához), hogy nem megy nekik az odafigyelés. Nem nézik, mit hogyan mondanak. Pedig ezen rengeteg múlik.
Vegyük például a címben szereplő mondatot, amit Barbel Morh: Rendeld meg az Univerzumtól! című könyvében olvastam (nagyon vicces és találó). Tehát, “Ne gondolj egy jegesmedvére!” Eszedbe jutott most egy jegesmedve, előtted van a jegesmedve képe? Igen? Valószínűleg soha életedben nem gondoltál olyan intenzíven egy jegesmedvére, mint most! Vajon miért?
Azért, mert az agyad a “Ne” szót figyelmen kívül hagyja, mintha ott sem lenne, és a mondat többi részére összpontosít! Mert így működnek az agysejtjeink.
Hogy milyen szerepe van ennek a hétköznapi életben? Nagyon is sok bonyodalmat okozhat.
Például, ahogy sétálok az utcán, és van egy nagy pocsolya, amiben a gyerekek előszeretettel dagonyáznak, az anyukák halálra rémülve rohannak utánuk:
- “NE menj bele a pocsolyába!”
- “NE vizezd össze magadat!”
- “Jaj, NE locsolj, mert csupa sár leszel!”
- Stb.
És így tovább.
Persze, a gyerekek azt csinálják, amit várnak tőlük… Illetve amit nem várnak tőlük.
Ha ezeket a felszólításokat megnézzük, bennük van az a cél, amit az anyukák valószínűleg nem szeretnének elérni: az, hogy a gyerek belemenjen a 
pocsolyába, összevizezze magát és csupa sár legyen. Ilyenkor elgondolkodok, hogy tudat alatt az anyukának valószínűleg erős mosási kényszere lehet, és ezekkel az utasításokkal éri el azt, hogy plusz mosnivalót generál magának, amivel hasznosnak érezheti magát.
De, ha Te nem ilyen vagy, azaz időt és energiát akarsz magadnak spórolni, akkor kérlek, segíts nekem. Hogyan lehetne ezeket a kéréseket máshogyan mondani a gyereknek, hogy a kívánt viselkedést érjük el vele? Gyakoroljunk egy kicsit!
Szerintem (én általában ilyen szavakat használok):
- “Kerüld ki a pocsolyát! Megegyeztünk, hogy csak gumicsizmában mehetsz bele.”
- “Szeretném, ha vigyáznál a ruhádra és tiszta maradna.”
- Stb.
Így kicsit más, nem?
Kérlek, írj olyan helyzeteket, amikben neked már sikerül(t) pozitívan megfogalmaznod a kívánt eredményt, és el is érted azt!
Ajánlott könyvek:
Barbel Mohr: Rendeld meg az Univerzumtól!
Esther és Jerry Hicks: Salamon beavató meséi
Nincsenek kapcsolódó bejegyzések.
Publikálva ebben: Fejben dől el, Kommunikáció, Türelmetlenség, Víz | 
Címkék: Agyműködés, csak pozitívan, családi harmónia, Emberi játszmák, emberi viselkedés, harmonikus rezgés, hősnőkblogok, közlekedésre nevelés, önbizalom növelő, Önérvényesítés, pozitív életszemlélet, pozitív emberi tulajdonságok, pozitív gondolkodás idézetek, szorongás ellen, természetes nyugtató
Loading ...
Kedves Titi!
Már megint megírtad az igazat! Az elején nekem is nehéz volt, de most már pofonegyszerű. Nem azt kérem, amit nem akarok, hanem azt, amit akarok még akkor is, mikor minden ellene szól.
1. Egy hónappal ezelőtt elindultunk egy 1200 km.-es útra a gyerekekhez. A párom lánya telefonált az út elején, hogy ne menjünk észak felé, mert eik a hó náluk és csúszik az út. Párom megkérdezett mit tegyünk. Azt mondtam, menjünk addig, amíg nem lesz gond. Ha kell, visszafordulunk, de szerintem mire másnap odaérünk, tiszta lesz az út. Mentünk hóesésen keresztül, csodáltuk a gyönyörű tájat, az ut végig tiszta volt.
2. A kulcs és egyéb dolgok keresése: Nevetek, mikor valaki úgy keresi a kulcsot, pl., hogy nem találom, nem találom, nem találom. Régen én is így tettem és nem találtam, a cukrom meg felment. Most ez a mantrám: Hol van a kulcsom? És mindig megtalálom.
Hasonló módszert használok másra is és jobban működnek a dolgok.
Szia Titi!
Teri álláspontjával egy dologban nem értek egyet, mégpedig: “Nem azt kérem, amit nem akarok, hanem azt, amit akarok még akkor is, mikor minden ellene szól.” Ez lehet a 22-es csapdája is, mert átcsaphat egy nagyfokú önzésbe és önáltatásba, ami nem hiszem hogy segít egy gyereknek.