Kalauz szorongós nőknek

A mai gyakorlatban a gerincfájdalmak kezelése szerintem nagyon sokaknak azt jelenti, hogy elmegy az orvoshoz, felíratja a fájdalomcsillapítót, és minden megoldódott, az élet mehet tovább. Az idő előrehaladtával pedig, ha nem múlik el, sőt, már nagyon elviselhetetlen kezd lenni a fájdalom, akkor végső kétségbeesés és műtét következik. És mi van akkor, ha még így sem múlik el a probléma?
Jobb esetben, ha hamar észbe kap az ember, és nyitott az alternatív gyógymódok iránt, akkor elkezd gyógyászati segédeszközöket használni, sportolni, vagy elmegy egy csontkovácshoz (régebben én is ezt tettem), aki helyreteszi az elmozdult csigolyákat – igen, erre is szükség lehet, baleset után mindenképpen. Viszont mi van akkor, ha még így sem múlik el a fájdalom?

Az én tapasztalatom szerint a gerincfájdalmaknak szinte mindig érzelmi oka van. Akkor alakulnak ki, ha túl sokat vállalunk be (szellemileg és/vagy fizikailag is) és a testünk tartóoszlopa – a gerinc – nem bírja a terhelést. Szellemi leterheltségtől, szorongástól, stressztől is meg szoktunk roggyanni (sőt, valószínűsítem hogy gyakran attól alakul ki a porckorongsérv is). Pláne, ha egyik napról a másikra jön elő a derékfájás. Mert mondjuk történik valami olyan az életünkben, amit (úgy érezzük), nem bírunk elviselni és nem bírunk (de még csak nem is merünk) kontrollálni sem. Csak sodródunk az eseményekkel, és nem mondjuk azt, hogy “Állj! Csak szép sorjában! Ennyi egyszerre még egy elefántnak is megfeküdné a gyomrát!”

Ha egyszerre jön például költözés, munkahelyváltás és/vagy túlóra, és még sok más nagy változás, amiket nehéznek érzünk az addigi élettapasztalataink miatt, az egyenes út lehet a gerincproblémákhoz az erre érzékenyeknél. És, mutathatja azt, hogy az illetőnek mit lenne szükséges megtanulnia, amit eddig nem tudott: egyrészt önbizalommal nemet mondani, másrészt a nagy feladatokat projektbe szervezni – azaz, kis lépésekre bontani és megtervezni, hogy milyen sorrendben fogja véghezvinni őket. Esetleg segítséget is kérni hozzá, megbízni másokat vagy a modern technikát, hogy végezzék el. Az “egyszerre mindent egyedül” stratégia helyett!  Ennek a megtanulása életet menthet! És, természetesen, lehet kérni segítséget stresszoldó szakember személyében is.

Csak érdekességképpen megemlítem, hogy nekem is gyakran fájt a derekam a lányom születése előtt. Volt mitől… Aztán amikor várandós lettem vele, elmentem – akkor még – kineziológushoz, és a stresszoldás után, gondolom, mellékhatásként volt egy zsibbadás a lábamban… és attól kezdve nem fájt a derekam. Rendbejött. Nagy has ide vagy oda. Az egész várandósságot
lényegében teljesen derékfájás mentesen átvészeltem, (sőt, végig jól tudtam mozogni) és azóta is OK a derekam. Pedig vékony vagyok, és a lányom 3,8 kilóval született. Mert azóta folyamatosan tanulok nemet mondani, projektekben gondolkodni és tervezni…

Tehát, a magam részéről, javaslom a feladatok megtervezését… és valami stresszoldó módszert (esetemben az ÉFT-t) a gerincproblémáid enyhítésére is, ha vannak. Mert azok is lehetnek érzelmi okok miatt.

Neked milyen tapasztalataid vannak a gerincproblémákról?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Derékban vállas, vállban derekas Már volt róla szó a blogban, hogy ha valakinek ízületi gondjai vannak, fáj a háta, a dereka, a lába vagy...
2. Menetrendszerű menekülések Mostanában több ismerősömmel is megtörtént, hogy nem bírta az élet próbáit, besokallt és ágynak esett. Azaz, betegségbe menekült előlük. Egyikük...
3. Vigyázat, érzelmi mélyvíz! A szokásosnál "energiavámpírabb" szülők fejében az a lemez megy, hogy az összes nehézségükért a gyerekük a hibás. Azért is, ha...

Egy hozzászólás idáig: “Érzelmi terhek a vállaidon”