Miért nekem kell megváltoznom? Változzon meg ő!
Az elmúlt lélekápolás írásban, amit ide kattintva érhetsz el, arról volt szó, hogy a szülő hogyan erősítheti meg a gyerekét, ha bántják az iskolában. Az egyik hozzászóló, Éva (köszönöm neki) felvetett egy másik gyakori problémát, mégpedig azt, hogy mi van akkor, ha az egyik szülő súlyosan 
beleavatkozik a felnőtt gyereke életébe. Mégpedig úgy, hogy örökösen kritizálja a gyereke barátait, a szobáját, az öltözködését, még a gyereke kedvesét is… Még arra is képes, hogy felhívja a meny / vő jelöltjét, hogy hagyja békén a kisfiát, kislányát…
És főleg, mi van akkor, ha az egyik szülő viselkedése nagyon fáj a másik szülőnek, hiszen ő mást, önállóságot szeretne a gyerekeinek?
Azt írtam egyik javaslatként, hogy a szülő, akinek nagyon fáj a házastársa viselkedése, saját magán kezdheti a rendrakást. Egy jó szándékú, türelmes, mindent elkövető szülőnek ez a mondat elég rázós lehet, hiszen úgy értelmezheti, hogy még jobban, még többet kell tennie a gyerekéért, és már így is a teljesítőképessége határán van. Hiszen pont ő az, aki tudatosan és nagyon vigyáz a gyereke lelkivilágára, és a másik szülő az, aki folyamatosan beletapos abba.
Nos, én arra gondoltam változtatás gyanánt, hogy nem árt észrevennie és kezelnie valahogy a saját félelmeit. Mert bizony ilyenkor saját félelmekről, szorongásokról van szó, amiket a házastárs viselkedése idéz elő bennünk! Hogy milyen félelmekre gondolok? Nézzük azt az esetet példának, hogy az anyát elborzasztja, hogy az apa felhívja a potenciális vőjét / menyét, hogy hagyja békén a felnőtt gyerekét. Milyen félelmek lapulnak meg ennek az elborzadásnak hátterében?
- Félek tőle, hogy a párom ezzel az egy lépésével
tönkreteszi a gyerekem életét, amit én olyan gondosan építgettem eddig. - Félek tőle, hogy a gyerekem kedvese ez alapján az egy momentum alapján fogja megítélni a potenciális anyósát / apósát és elfordul a gyerekemtől.
- Félek tőle, hogy…
- …
Hogyan lehet ezeket a félelmeket oldani? Például átfogalmazással:
- Bízok benne, hogy a gyerekem képes lepattintani
magáról az apja negatív energiáját. - Bízok benne, hogy a potenciális vőm / menyem van olyan értelmes, hogy nevet egy nagyot a potenciális apósa zizi próbálkozásain (mivel nem feltétlenül igaz, hogy “Nézd meg az apját, menj hozzá a fiához…”)
- Bízok benne, hogy…
- …
Ha ezeket a félelmeket az anya képes észrevenni és kezelni saját magában, akkor máris nem fogja annyira szörnyűnek érezni az apa gyerekes viselkedését, és esetleg fog tudni nevetni is rajta.
Tudnál még a hozzászólások közé ilyen félelem / bizalom párosokat írni erre az esetre?
Kapcsolódó bejegyzések:
- Milyen hatással van ránk a környezetünk? Ez az írás arról szól, hogy milyen hátrányod lehet belőle, ha számodra diszharmóniát megtestesítő tárgyakkal (és nem a megfelelő helyeken)...
- Esni tudni kell Szoktál szorongani olyan kisebb-nagyobb balesetek miatt, amelyekben te elestél, megütötted magadat, netán nagyobb bajod is lett, és a többiek nemhogy...
- Hát, ez nekem nem fog menni Szinte biztos vagyok benne, hogy mindenkinek az életében vannak olyan helyzetek és tevékenységek, amiktől retteg, és amiket messzire elkerül, mert...
- Ha a szülőktől félni kell Rengeteg szorongás forrása a mostani felnőttekben a gyerekkoruk tekintélyelvű nevelése. Hogy mi a tekintélyelvű nevelés? Nagyon dióhéjban annyi, hogy a...
- Mindenkinek van valami bogara Nem szentjánosbogárra és nem szarvasbogárra gondolok, hanem olyan tulajdonságokra, amelyek miatt szorongani szoktunk, mert esetleg csúfolnak miattuk......
Publikálva ebben: Érzelmi zsarolás, Félelem-szorongás-stressz, Gyerekkori sérülések, Humor, Párkapcsolati gondok | 
Címkék: a párkapcsolatok iskolája, családi harmónia, érzelmi intelligencia, félelem harag agresszió, félelem leküzdése, félelem nélkül, jó párkapcsolat, lelki harmónia, párkapcsolat pszichológia, párkapcsolati tanácsadás, párkapcsolati terápia, párkapcsolati válság, szorongás félelem
Loading ...
Hát igen… a helyzet (mindig) nem változik… csak a hozzáállásunk.
Koszonom a segitseget, s talan Nekem most nehez volt egy
kicsit, mivel a lanyom 1 eve halt meg, s ide gyaszmunka, oda, de bizony a szivunkben el orokke, de most mar egyre
konnyebb, s ujra tudok mosolyogni, s csak a szep emlekekre
gondolni, de itt el bennem, s nagyon szeretem.
A parom “tulfelti” azt, amit O biztositott, mivel O sem
mindent kapott meg, vagy semmit, s O attol fel, hogy, amit
O adott, s kiepitett a gyermekeinek, tehat:
O felepitett egy varat a gyermekeinek, s ennek a varnak a
lerombolasaert aggodik!
Azt hiszem eleg ertheto igy!
Nagyon szereti a gyermekeit, s ezert kenyeztette is Oket
rendesen, amivel mar artott is neha,
de elfelejti azt, hogy van egy olyan, hogy a szemelyiseg
lelki szabadsaga,
na En ilyet nem szolhatok, mert O ezeket nem szereti hallani,
mar pedig En igen szolok, ha lassan is, es ovatosan, de
megkell szolalnom mindig,
mert a gyermekeim mar nem gyerekek, s ez az O eletuk, s
Ok fogjak megelni a sorsukat, nem pedig En.
Viszont, amikor beleavatkozom, akkor ha valami rosszul fog
mukodni, akkor itt mar jonnek a gyerekek, es mit fognak
mondani;
miattad tortent, mert Te mondtad!
Akkor mit csinaltam En azzal, hogy beleszoltam az O dolgukba,
- leteritettem Oket az O eltervezett utjarol
/ezzel mar sokat artottam, mint szereto szulo/
- a masik, hogy lelkifurdalast szereztem Onmagamnak, de
valahol ellenseget is, es Kit!
A sajat gyermekemet, Akit En annyire nagy figyelemmel
es odafigyelessel neveltem fel,
hogy ne legyen lelkileg serult.
Ez az En velemenyem, es sokat segitettel koszonom, haladunk
azert es megis fog ez oldodni.
” A turelem rozsat terem”! nagyon szeretem ezt a mondast.
Koszonom a segitsegedet!
Éva,
Bár kicsit későn reagálok, de fogadd részvétemet, és további oldódást kívánok.