A depressziót az iskolában is tanítják
Szerettél iskolába járni? És ha igen, szeretted a magyar irodalmat?
Belegondoltál már abba, hogy miért van az, hogy a magyar irodalomban született (illetve irodalomórán tanított) művek: versek és prózák 80%-ka szomorú és depressziós? És ha 80%-ot mondok, akkor még lehet hogy keveset is tippeltem, mert a tragikus művek aránya a tanultak között talán van 90%-is.
A fő művek mindenképpen 
depressziósak, gondoljunk csak a Himnuszra és a Szózatra. Mindkettő a magyarok tehetetlenségéről, a világ iránti kiszolgáltatottságáról és büntetettségéről szól, és a megváltást kizárólag Istentől remélik. Magukért semmit sem tudnak tenni. Lehet hogy bennünk ez a nemzeti ének pozitív érzelmeket kelt, de szerintem kb. olyan, mintha a temetőben táncolnánk.
Mindenesetre nagyon kevés olyan műre emlékszem, ami lelkes és játékos lett volna. Per pillanat csak Petőfi: Anyám tyúkja jut az eszembe. És nem vagyok hajlandó elhinni, hogy csak ilyen depis művek vannak, amiket tanítani lehet az irodalomórán!
Bezzeg az Európai Uniónak a himnusza Beethoventől az Örömóda, ami sokkal de sokkal vidámabb és emberibb.
Ha figyelembe vesszük, hogy a gyerekek iskolás korukban is olyanok még, mint a szivacs, minden információt duplán szívnak magukba (hiszen szükséges a lelki épülésükhöz), akkor ne csodálkozzunk, hogy a magyarok nagyrészt depisek és lehangoltak. A lehető legfogékonyabb időszakukban, a gyerekkorukban plántálták a fejükbe a rosszkedvet, az iskolai irodalomórán (is).
Szerintem biztosan megoldható lenne, hogy az irodalomórán tanított szomorú és a vidám művek arányát legalább 50-50%-ra javítsuk. Mit gondoltok?
Törjük meg az átkot! Írjunk felemelő verseket a magyar irodalomból! Kérek ilyeneket a hozzászólásokba!
Nekem ez az egyik kedvenc versem:
Juhász Gyula: Credo (részlet)
Érzed-e testvér, néha szédülettel
És áhítattal a csodát, hogy élsz itt,
Hogy veled együtt világok kerengnek,
S hogy velük együtt néked is a vég int?
Megállsz-e néha az örök sodorban,
Mely halni visz, mint az örvény a rózsát,
És érzed-e, míg hull a homokóra,
Hogy mosolyog az örökkévalóság?
Kapcsolódó bejegyzések:
- A depressziót már az óvodában is tanítják A magyar depressziós kultúra okának firtatása, a negatív minták leleplezése és... nyereményjáték!...
- Amihez a politikusoknak semmi közük Mert bizony vannak olyan területek az életünkben, amelyeknek a problémái miatt hiába okoljuk a politikusokat... nem fognak javulni. Ezekre a...
- Önbizalom-romboló feltételezések 1. Az életünkben igen meghatározóak tudnak lenni a feltételezések... ezek olyan, igaznak hitt gondolatok, tulajdonképpen önkorlátozó hiedelmek, amelyeket másokról és magunkról...
- Ess, eső, ess… Nézek ki az ablakon, és figyelem, ahogy odakint szakad az eső. Szívesen elküldeném most ezt az esőt Japánba, a Fukusima...
Publikálva ebben: Depresszió, Fejben dől el, Gyerekkori sérülések, Mentális védekezés | 
Címkék: a depresszió, antidepresszáns, depresszió gyógyítása, depresszió hu, depresszió jelei, depresszió kezelése, depresszió leküzdése, depresszió okai, gyermekkori depresszió, kamaszkori depresszió, mi a depresszió, szorongás depresszió, természetes nyugtatók
Loading ...
Van abban valami amit mondasz
Arany Jánosnak szerintem kifejezetten jó humora van. Persze az iskolai anyagba nem azok kerülnek bele. Most hirtelen nem jut eszembe egy konkrétum sem, de egyetemi tanulmányaim alatt olvastam pár verset tőle, amin könnyesre röhögtem magam
Jó fej tanárom volt, aki ilyeneket keresett.
Szédületes humora van Mikszáthnak is, csak észre kell venni
Egy másik tanárom úgy tanította Homéroszt meg a görög irodalmat, hogy közben egyszemélyes színdarabként eljátszotta. Még az orvosi egyetemről is jöttek hallgatni.
Egy harmadik úgy tudott beszélni az egyébként rém nyomott világú XIX. századi orosz regényekről, hogy tényleg élvezet volt utána olvasni ezeket a műveket.
Babits versei pedig tele van mindenféle spirituális tartalommal. Sok versét csak most kezdem érteni, nem könnyű költő, az tény.
Az általános iskolai tanulmányokból pedig minden nehéz nyelvezetű, lehangoló olvasmányt kihagynék.
Ha már az olvasáshoz akarunk kedvet csinálni, olvassunk inkább Csukás Istvánt, Nagy Katalint, Janikovszky Évát, Szabó Magdát (tőle persze a gyermekregényeket), Lázár Ervint, hogy csak a hazaiakat említsem. Meg amúgy az sem járja, hogy minden valamire való szereplő férfi (fiú).
Ja, és humor, nyelvi leleményesség tekintetében Romhányi Józseftől bármi
Egyszer hallottam a rádióban egy beszélgetést,miszerint a magyar költők közül egy aki mentálisan egészséges volt,az pedig Radnóti Miklós,akit viszont a vallási hovatartozása miatt hurcoltak meg.Volt egy “bűne”:zsidónak született(:-().Mégis van egy nekem nagyon tetsző verse a :Nem tudhatom.. című,amiben szerintem minden benne van .Kicsit szomorkás ugyan,mégis felemelő,mert szerintem mindannyian megtalálhatjuk magunkat egy-egy mondatában.Tele van nemes gondolatokkal,és hazaszeretettel.
Radnóti Miklós: Nem tudhatom…
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
(1944. január 17.)
Nagyon köszönöm a hozzászólásokat! Igazán fantasztikus dolgokat mondtatok! Én is sokat tanultam belőlük.
Ez telitalálat!
Nekem két kamasz gyerekem van, úgymond túl vagyunk az alsó tagozaton rég, de még mai napig emlékszem mit kínlódtunk a kötelező olvasmányok miatt. Általános iskola első osztályban a kötelező olvasmány a Kincskereső kisködmön volt. A fiam még nem tudott olvasni, de ez volt az első kötelezője. Ugyan az apjával együtt minden este olvastunk neki, de kizárólag az életkorának megfelelő verseket, meséket. Megpróbáltam, hogy felolvassam a Kincskeresőt, az első oldalak után megrettentem, mit olvasok a fiamnak? Az első oldalakon hal meg a kistestvér. Nem olvastam tovább… Meggyőződésem, hogy annak idején Móra Ferenc nem 6 éves gyerekeknek írta ezt a könyvet. De a legjobb mégis az volt, amikor negyedik osztályban a kötelező: Fekete István VUK-ja volt. Bizony én úgy látom, hogy igen-igen rosszul mérik fel a tanárok az életkornak megfelelő kötelező olvasmányokat. Ráadásul az sem mindegy, hogy egy-egy könyvet mikor írt meg az írója, 100 – 200 évvel ezelőtt a magyar nyelv is más volt. Van ma valaki, aki használja még azokat a szavakat? Jórészt nem értette a gyerek, hogy mit olvas a sok régi szó miatt, így kizárt, hogy élvezte volna az olvasást. De a rossz hangulat, a kedvetlenség így is átragadt rá, ha nem a tartalom miatt, akkor az élménytelenség miatt. Ideje lenne, ha a szakemberek is felismernék, hogy az lenne a legfontosabb, hogy rászoktassuk az embereket az olvasásra, valódi élményt adjanak még a kötelező könyvek is. Sok jó könyv van, itt teljesen egyetértek Szanitával, nem kellene félni a könnyedebb műfajtól sem, ha valaki megszereti az olvasást, később képes lesz elolvasni a “nehezebb” könyveket is, de fordítva ez már nem igaz. Tapasztalom a gyerekeimen.
Egyetertek Vajakos Birivel!:)
Szemely szerint nagyon utalom a verseket es a kotelezo olvasmanyokat az iskolaban egy kotelezo olvasmanyt sem tudtam Onalloan elolvasni,Edesanyam olvasta fel,de annyira nem maradt meg bennem,mert mindenben csak a szomorusag tukrozodik.Mikor az utolso lehetoseget kaptam az iskolaba,hogy dolgozat iras elott most mar muszaj vegigolvasni a kotelezoket egyszeruen kiborultam.A tanar nem ertette,hogy mi az oka,mert szerinte nagyon jo kis versek,vagy regenyek a kotelezok,de engem nem erdekelt!!El is lettem rossz tanulonak konyvelve,jegyeket is ugy kaptam.Viszont bonyolult szabasmintakat,Kotest,nyelvet teljesen magamtol tanultam meg.Imadok olvasni,mindenben a szepet,pozitivumot keresem!Nem ertek egyet a magyar tanitasi modszerekkel,szerintem egyaltalan nem jo!Muszaj a gondolkodas modunkat atprogramozni,mert tudunk mi alkotni!Nagyon kell az Onbecsules nekunk,es csak Onerobol haladunk elore,masok csak a mi “tollainkkal” szeretnek ekeskedni,Sajnos hagyjuk magunkat kizsakmanyolni,minden teren!Nagyon igaz,hogy az iskolaban a Depressziot tanitjak,es csodalkozunk a statisztikakon?Az Onallosagot,Onbecsulest mar gyerekkorban elkell kezdeni tanitani,a tudatos magunkra figyelest es ehhez mas uj szemszogu tanitasi modszerekre van szuksegunk!:)
Köszönöm Titi, hogy ezt leírtad, nagyon fontos témának tartom én is!