Hozzászólás: Az agyféltekék összehangolása

Szerző: Petz Teri

Petz Teri — Tue, 09 Nov 2010 19:39:34 +0000

Kedves Titi!

Szomorú vagyok, mert nem emlékszem arra, hogy meséltek volna nekem, mikor gyerek voltam, sőt mikor olvasni kezdtem, kritizáltak érte.
Arra viszont emlékszem, hogy sokat meséltem volt szomszédunknak, Erzsi néninek, aki talán oda sem figyelt mindig, de a végén mindig megdicsért, megtapsolt, értékelte amit tettem és sokat játszott velem.
Később meséket és játékokat találtam ki és bábszínházat csináltam, verseket szavaltam. Ő, és néhány tanárom táplálta a “mesét”, az álmokat bennem.
Szerencsére az álmokat soha nem vették el tőlem, 47 évesen is álmodok és egyre többett meg is valósítok. Itt megköszönném mindenkinek, akik táplálták és támogatták az álmaimat, meg azoknak, akiktől megtanultam azokat megvalósítani.

Köszönöm, hogy ezt most megindítottad bennem, azt hiszem, írni fogok róla a NőErőműn.

Ölellek,

Teri

Szerző: Szanita

Szanita — Mon, 15 Feb 2010 16:17:23 +0000

Szia Titi!
Sohasem voltam nagy tévés, de az utóbbi négy évben szinte egyáltalán nem nézem. Visszaszoktam az olvasásra (napi több óra, beleértve a gyerekeknek való mesélést is), és kb. két hónapja fogalmaztam meg magamnak, hogy egyre jobban vagyok képes vizualizálni az olvasottakat, egyre részletesebben! Beleértve a meséket is. És vagyunk olyan szerencsések, hogy van egy jól működő Tesla lemezjátszónk, és jónéhány bakelit. Valahogy újra átélem a csodát, mikor a gyerekeimmel hallgatom a régi meséket.
Nekem egyébként még Dosztojevszkij volt olyan élmény egyetemista koromból, hogy a regényei teljesen be tudtak szippantani, ha megzavartak az olvasásban, néhány percig azt se tudtam, hol vagyok Vágyom erre az élményre újra, majd ha a gyerekek kicsit nagyobbak lesznek, és számíthatok arra, hogy olvashatok néhány órát egyhuzamban

Szerző: Nagy Eszter

Nagy Eszter — Sat, 06 Feb 2010 20:19:26 +0000

Azt hiszem nem csak az álmodozáshoz, hanem az érzelmekhez való bátorságunkat is vissza kell nyernünk.

Szerző: Szilvia

Szilvia — Fri, 05 Feb 2010 14:10:32 +0000

Szia Titi!

Nekem gyerekkoromban nagyon sokat mesélt az anyukám, diafilmeket néztünk és sok meselemezem volt. Bár az öreg bakelitlemezek már rég nem hallgathatóak, van egy agyonnyúzott hangkazettánk Az eltérített télapó címmel. hát azt így télvíz idején még ma is (30-as fejjel) szívesen és örömmel hallgatom. Az idő alatt hangulatban és érzésekben visszajön a gondtalan gyerekkor.
Ja, és nagyon szeretem a szép, régi rajzfilmeket, mesefilmeket (pl.: Disney, Süsü, Frakk stb. stb.). Kár, hogy ma már sok a durva, agresszív mese.

Szerző: Gyulai Izabella

Gyulai Izabella — Thu, 04 Feb 2010 18:45:55 +0000

Kedves Titi nagyon tetszet a levele igen en is ugy veszem eszre hogy az agyunkat mi iranyitsuk,vagyis gondolatokkal.
Sokat almodozom es volt mar ojan hogy valami bejott amirol almodttam csak kesob,az akarat a pozitiv gondolkodas es a hitt szerintem csodakra kepes.
Valahol mejen minden ember belorul gyerek marad,es ahogy oregszik ugy is gondolkozik.
Igen nekem is sokat meseltek a szuleim peldaul a Piroskat,most is szeretem a jo meseket.
Van hogy a 8 eves kislanyommal egyutt nezem a teveben a nepmeset,amit szeretek es lefoglal.
Tovabbi szep estet,egy huseges olvasoja.

Szerző: Eva

Eva — Thu, 04 Feb 2010 09:05:27 +0000

Kedves Titi nagyon jo, ahogy megfogalmaztad! Az elet egy nagy logikai jatek! S valoban gyermekkorunkban nem volt megengedett az almodozas, de talan azert, mert pl. az En Anyukam az 9 eves volt, amikor a haboru volt, es nagyon rossz emlekei voltak. A haboru utan az emberek a vallashoz fordultak es hittek, biztak, de a fizikai let volt a legfontosabb szamukra es nemigen volt energiajuk a lelkukkel foglalkozni. Mi mar a “keszbe” erkeztunk gyermekkent, viszont a szuleink elettapasztalatai miatt,igen nagyon sok mindent megtiltottak Nekunk es csakis az O eletformaik szerint akartak Bennunket iranyitani, mivel Ok a sok fizikai-lelki szenvedes miatt, lelkileg “beteg”-ek voltak, es En ezt nem bantoan jegyzem meg, de igen En igy erzem. Viszont Mi mar felnott fejjel viszont a kezunkbe tudjuk venni a sorsunk iranyitasat, es valoban amit es ahogyan Te is megfogalmaztad, igen; a gondolatok-erzesek es a cselekvesnek kell egyforman mukodni, de csak szeretettel es oszinten lehet elerni. En ha “Magamalatt” vagyok, mindig kitalalok valamit, s Enis varrok pl. Tehat a lenyege, hogy ne csak tetlenul uljek es almodozzak, mert ez igy nem teljes. Nagyon fontos a lelki tisztasag, es valoban Jezusnak nagyon jok a tanitasai, mert O a szeretetre, bolcsessegre es a valtozasra is tanit, mert minden valtozo, semmi sem allando! S amikor gyakoroljuk a mindennapokban az O tanitasait akkor sokkal konnyebben fogjuk megelni a kornyezetunkben felmerulo problemakat. S amikor megtalaltuk a Nekunk megfelelo hobbit, mert ittis nagyon fontos, hogy szivbol jovo cselekedett legyen. En mivel “mindenes” vagyok a hobbi teren, mindig a hangulatomtol fugg, hogy mit fogok csinalni. 4 napja pl. fuggonyt csereltem a nappaliban, s a ferjem megis jegyezte a gyermekeimnek; hogy ha elfogy a kaja penz, majd Anyukatok uj es szep fuggonyet eszitek, sipszel! De “nem fogom fel a megjegyzeset”, Nekem a lelki megnyugvasomhoz kellett, ennek a fuggonynek a megvarrasa pl. es tokeletesen sikerult is, jo es szep munka volt!
Nalam ez ugy mukodott, mint ahogyan Titi ezt megfogalmazta, hogy meglattam az anyagot es mar lelki szemeimmel megis terveztem mindent, ugyhogy gyorsan megvettem es irany a varrogep! S amig varrtam tokeletesen megnyugtatott lelkileg, es egy olyan munkat vegeztem fizikailag, ami boldogsaggal toltott el!
Pl. a “bolha piac”! Nagyon sok Baratnomet En vittem el, eleinte fintorogtak, de aztan rajottek, hogy lelkileg milyen jo nyugtato hatasa van, annak a helynek!
Erdemes kiprobalni, mindig ugy erzem Magam, hogy En 1 regesz vagyok es csak a “leletekkel” foglalkozom, tokeletesen “kikapcsol”!
S igen En ugy erzem, hogy a bennunk elo gyermekre oda kell figyelnunk es torekedni kell arra, hogy az almait kielegitsuk, hiszen az ut adott es csak rajtunk mulik, hogy az az alom valora is valjon, es kozben mar elis ertuk azt, hogy a gondolataink-erzemeink es a tetteinket egyforman tudjuk iranyitani.
Meg kell tanulni jatszva elni es vidaman, de szeretetben es oszintesegben!