Archív ebben: február, 2010
Hogy ne az új függönyt kelljen megenni csipsszel 1
Az agyféltekék összehangolásáról szóló írásomban Éva hozzászólása nyomán (köszönöm neki) előbukkant egy olyan téma, ami nagyon sok szorongást idéz elő az emberekben napjainkban. Ez a téma a “Beszéljünk a munkádról” című cikkben is ki volt vesézve, bár nem olyan módon, ahogyan a szorongást a legtöbb emberben generálja, mert a cikk csak a pénztáros alkalmazottak
pénzzel kapcsolatos munkahelyi félelmeit mutatta be. Ők a munkájuk során felelősek a pénz helyes kezeléséért és megőrzéséért. A munkaadó köteles pénzkezelési szabályokat felállítani, és biztosítani a megfelelő eszközöket a pénz biztonságos tárolásához (a cikkben leírt esetben ugye ez nem történt meg, hiszen nem volt zárható szekrény). Az alkalmazottnak a szabályzatot be kell tartania. Márpedig a szabályzat legtöbbször kiköti, hogy ha hiány van, azt az alkalmazottnak a pénzért való felelőssége miatt a saját fizetéséből kell kipótolni.
De nem is ide akartam eljutni.
Hanem oda, hogy a nagy szorongásokat generáló téma napjainkban az anyagiak. Azaz, a pénz! Illetve, egészen konkrétan, a saját otthoni pénzügyeink!
Hogyan bánjunk egy szorongó emberrel?
Ezt a témát a honlapstatisztikából vettem (kulisszatitok: bizony, ilyen is van, lehet látni, hogy az emberek mire keresnek az Interneten, és milyen keresőkifejezésekre találják meg például a lélekápolás weboldalt).
Szerintem nagyon érdekes lehet ezt a témát megbeszélni, úgyhogy csapjunk a lecsóba és nézzük meg, hogyan lehet kezelni egy szorongó embert úgy, hogy csökkenjenek a szorongásai.
Olvasd tovább a bejegyzést »
Az agyféltekék összehangolása
A kettővel ezelőtti lélekápolás írásomban volt egy videó, amely az agyunk működését mutatta be. Andi azt írta a hozzászólásában, hogy szívesen
olvasna az agyféltekék összehangolásáról. Éva már ki is fejtette a témát egy kicsit (köszönöm neki), mely szerint az agyféltekék összehangolása abból áll, hogy a testünk és lelkünk egymással való kapcsolatát megismerjük. Hogy meglátjuk, hogy nem a test irányít minket, hanem hogy mi irányítjuk a testünket. Mégpedig a gondolatainkkal! Valamint, ami szerintem ennél fontosabb, az érzéseinkkel! A jó érzések vezérelnek minket, egyfajta belső érzékként, aminek a használatát Jézus is tanította anno. És ha nem ezt a belső érzéket követjük, nem a szívünk szava szerint cselekszünk, akkor a testünk betegséggel jelez, hogy letértünk az utunkról.
Én most egy kicsit gyakorlatiasabban közelíteném meg a témát.







