Döntéseink szorításában
Gabriellától kaptam nemrég emailben egy nagyon jó témát, köszönöm! A felvetése a döntésképtelenségről, mint érzelmi problémáról szólt. Olyan vonatkozásban, hogy sokan lehetünk olyanok, akik minden egyes döntés előtt nagyon belemegyünk a legapróbb részletekbe, és megvizsgáljuk, hogy mi 
lenne a jó döntés, és kinek árthatunk, ha így döntünk, és kinek, ha máshogy. Hogy sokszor mintha más agyán és szívén keresztül gondolkoznánk, és ettől borzasztóan rosszul tudjuk érezni magunkat.
Ha ennyire kielemezzük minden egyes döntésünket, az lehet személyiségi jelleg is, de én azt gondolom, hogy valószínűleg sok manipuláció, érzelmi zsarolás érhetett minket az eddigi életünk során. Ezekben az érzelmi zsarolásokban mások, akikre felnéztünk (például a szüleink) hosszasan ecsetelték, hogy az egyes lépéseinkkel nekik milyen károkat okozunk (még akkor is, ha nem is okoztunk), és ez nálunk bűntudatot idézett elő, ami nagyon beleivódott a lelkünkbe, nem tudunk szabadulni tőle.
Írok egy példát.
Amikor szerveztük az esküvőnket, mint mindenhol, nálunk is szépen előjöttek a rokonságunkban az 
elfojtott konfliktusok. Volt két ember (nevezzük őket zsémbelőknek), akik kijelentették, hogy ha XY-t, illetve ZA-t meghívom az esküvőre, akkor ők nem jönnek el. Gondolhatod, hogy egy menyasszonynak milyen érzés, ha a rokonságának még az ő nagy napja sem szent, ilyenkor is manipulálni próbálnak, szekálnak. Most akkor hogyan döntsek, kit hívjak meg? Elkeseredtem. De aztán az élet is közbeszólt, és én is betettem a füldugómat és elkezdtem gondolkodni. Az alábbiakra jutottam.
1. Tudtam, hogy az ő konfliktusukhoz nekem semmi közöm az égvilágon. Csupán csak annyi, hogy ebbe a családba születtem meg. Mert ők már a születésem előtt sem voltak jóban egymással, úgyhogy emiatt nem kell aggódnom. Talán nem kellene magamra vennem a problémáikat, hagyjam meg nekik, próbálják meg megoldani önállóan.
2. Voltak segítőim. Például a vőfélyünk valószínűleg észrevette, hogy az egyes számú zsémbelő ok nélkül is milyen morcos az esküvőn és a lakodalmon is, és a zenekartól kért egy dalt, amit személy szerint neki ajánlott egy pohárköszöntőben: “Szeressük egymást gyerekek”. (Az más kérdés, hogy a párom közben elővette az akasztófa humorát, és a fülembe súgta, hogy ő nem azt a dalt kérte volna, hanem azt, hogy: “Jó éjt gyerekek, búcsúzik a füles mára, dedósokat be az ágyba!”)
Tehát, neked is többek között ilyen manipuláció elleni védekezési módszereket tudok javasolni.
1. Gondolkodj el, hogy mennyire jogos a manipuláció. Ha nem jogos, akkor a bűntudatodnak nem lesz alapja.
2. Kérj érzelmi támogatást olyanoktól, akikben meg lehet bízni, és akik esetleg humorosan is képesek látni a helyzetet.
(A “Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című könyvem - részletek ide kattintva >>> - sok további tippet tartalmaz, amik használatával a manipuláció ellen jobban biztonságban fogod tudni érezni magadat.)
Te milyen hasonló helyzetekben voltál már, és hogyan kezelted őket? Tudtad kezelni?
Kapcsolódó bejegyzések:
- Beszéljünk a munkádról A munkahely megtartásához elengedhetetlen, hogy képesek legyünk kiállni az érdekeinkért. Viszont a félelmeink ebben megakadályozhatnak!...
- Az önbizalom gyökerei Felhívom a figyelmedet egy olyan neveltetési mintára, amelyet jobb ha elkerülsz, vagy tudatosítasz, mert káros az önbizalomra....
- A hobbi az fontos Ha nincs hobbid, vagy nincs rájuk időd, ez a cikk garantáltan el fog gondolkoztatni azon, hogy érdemes-e nélkülük folytatnod az...
- Nyugtával dicsérd a napot? Bátran dicsérhetjük nyugtával a napot, ha minden pillanatáért minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy szép legyen....
- A bűntudat elfelejtése Hogyan tudjuk elfelejteni a káros bűntudatot? Tudatos kontrollal, sok gyakorlással, és mindenki érdekeinek megfelelő figyelembe vételével......
Publikálva ebben: Bűntudat, Emberi játszmák, Érzelmi zsarolás, Megfelelési kényszer, Önbizalom | 
Címkék: a döntés, a harag, a konfliktus, Bűntudat, családban, családi konfliktus, családi konfliktusok, Érzelmi zsarolás, Félelem-szorongás-stressz, gyermekkori, kapcsolata, konfliktus megoldása, konfliktusok kezelése, manipuláció, Megfelelési kényszer, mérgező szülők, önbizalom növelés, Önérvényesítés, szorongás kezelése
Loading ...
Nagyon jo a tema!
A lanyom ment ferjhez 2 eve es tartottunk eljegyzest, s aztan jottek az eskuvoi elokeszuletek, s ekkor megjelentek a sogornoim es elkezdtek sorolni, hogy kiket ne hivjak meg, es miert!
Leultem a csaladommal este es sikerult megoldanom az eskuvot, ugy, hogy Senki se legyen megsertve.
Bedobtam azt a lehetoseget, hogy mivel mar volt egy eljegyzesi parti, szerintem folosleges meg egy eskuvo, s mit szolnanak egy olaszorszagi utazashoz,es ott csak ketten lesznek, amugy is az eskuvo utanna jaras a sok ceco es nem beszelve a ktsg-rol, nos valasztottak es jol jart mindenki, csak a sogornok haragudtak meg.
En mar a eletben szerzett tapasztalataim miatt nagyon regen elkellett gondolkoznom, hogy hogyan tovabb!
S rajottem En nem az emberektol elek, hanem a teremtotol, s itt jott a korszak valtas. Elegem volt mar az alkalmazkodasbol, a kenyszer mosolygasbol, s mindig szinte a lelki betege voltam mar a sok kepmutatasnak amit tapasztaltam Magam korul.
Nagyon vidam a ferjem is es En is es mindig csak segitettunk Mindenkin ahol es Akin tudtunk, nem erdekbol es nem vartunk viszonzast, szeretet vezerelt Bennunket.
Erdekes megis ezek az emberek voltak, Akik ha beled tudtak rugni, akkor rugtak! Nos megkell tanulni tudatosan elni es szeretetben, bekessegben, harmoniaban, s amikor valami dontes elott allunk tanuljunk meg Mi, Onmagunk donteni.
Amikor ez nem megy, akkor hivjuk az – orzo angyalunkat, akar ima altal, vagy meditacio altal, de a fentiektol varjunk segitseget, attol, aki az eletet adta Nekunk. Ekkor nem fogunk csalodni!
Nekem az unokam most 1 eves mult okt.-ben, de a sogornok nem jottek el gratulalni a lanyomnak amikor szult, mert haragudnak!
Viszont gratulacio helyett megkapta: Te meghiztal, mekkora a hasad! Szegeny kislanyom mennyit sirt a kedves megjegyzeseik miatt, mire leultem es elmagyaraztam Neki, hogy milyennek is a nagynenyei. Irigyek, csak kritizalni tudnak es Pletykalni, s Nekik ez olyan affele “Etrendkiegeszito” ez a rossz szokasuk vagy tulajdonsaguk, es Mindenki rossz, csak Ok a jok es okosak, es En azt hiszem tavol kell tartanunk Magunkat ezektol az
emberektol, mert csak leszivjak az energiadat, En “lelki-vampirnak” hivom Oket es eleg sokan vannak.
Mar most a gyermekeim is atlatjak ezeket a dolgokat es tudjak kezelni az eletet, es donto kepesek is minden teren es ehhez nem kerik Senki velemenyet, esetleg leulnek Velunk a Szulokkel, s eloadjak az elkepzelesuket, de Mi ilyenkor csak velemenyt nyilvanitunk, es nem beleszolunk a vegso dontes, mindenben ami Veluk kapcsolatos az Ovek, es ez szerintem igy jo.
Egyedul a 17 eves kicsi lanyom, Aki meg azert nem mindenben
donthet egyedul, s O kritizal is mindig, hogy mar “nagylany”, de mindennek eljon a maga ideje! Szerintem Nekunk szuloknek kell mar megtanitani a gyermekeinknek azt, hogy eltudjanak indulni a sajat kis osvenyeiken. Nekem a 21 eves fiam is most jutott el addig, hogy rajott igazam a volt a neveles teren, es sokszor leul es csak koszoni a dolgokat, amit Tolem tanult, sot mar tudatosan el. Megertette, hogy szeretet, tisztelet, eronek a forrasa honnan jon, es anelkul elni nem lehet!
Kedves Éva,
Ha visszagondolok, én sem biztos hogy tartanék esküvőt. Még ilyen kicsit sem, mint amilyet rendeztünk. Elég sok hátrányát tapasztaltuk meg. Meg persze akkor még nem tudtam azt, amit most tudok.
És szerintem a gyerekeidnek egy igazi szuper anyukája van.
Én még azt szoktam tenni ilyen érzelmi zsarolós helyzetben, hogy például elképzelek magamra egy sündisznójelmezt, egy védelmet, ami miatt a másik nem tud leszívni. Ezt ki lehet próbálni!
Mert az egy dolog, hogy elmagyarázzuk magunknak és a leszívott félnek, hogy a másik miért ilyen. Lehet a lehúzó embert megérteni, de az rajtunk nem biztos, hogy segít.
Az ERŐ legyen Veled,
Titi