Szeretteink halálának feldolgozása 6.
november 2nd, 2009
A sorozat eddigi bejegyzéseiben volt sok szép elmélet a témát illetően, néha egy-egy gyakorlati javaslattal, viszont konkrét ötletekkel még adós vagyok. Ezek fognak következni most.
Ha egy szerettünk meghal, főleg ha nekünk számítva hirtelen, akkor szerintem egy ideig kettős életet élünk. Fel kell dolgoznunk a múltat és szembe kell néznünk a jövővel, fel kell építeni az új életünket. Ezt a két tevékenységet párhuzamosan célszerű végezni.
A múlt elengedése
Mivel itt a fájdalommal fogunk szembenézni, szükségünk lesz egy csomag papírzsebkendőre és egy pohár vízre is. Készítsük oda mindkettőt, mielőtt elkezdjük a munkát.
Tehát, amikor túlvagyunk a legnehezebb időszakon, és a legnagyobb fájdalmat már kitomboltuk magunkból, fogjunk egy nagy dobozt. Lehet nagyon szép is, adjuk meg a módját. Gyűjtsük össze bele az elhunyt szem előtt levő használati tárgyait (fotók, emléktárgyak, stb. ami rá emlékeztet) amennyit belefér, amennyit lehet. Megjegyzés: az összegyűjtött használati tárgyak helyére tegyünk olyan szép dolgokat, amelyekre ha ránézünk, nem az elhunyt jut róla eszünkbe, hanem kellemes érzéseink támadnak.
Ezt a dobozt tartsuk mindig elérhető helyen. Nem, nem kell megválnunk tőle, hanem jelöljük ki a napnak egyik szakát, mondjuk esténként egy órát, amikor leülünk a doboz mellé, és nézegetjük a tárgyakat. Használjuk a képzeletünket, idézzünk fel a róluk eszünkbe jutó emlékeinkből minél többet, amennyit csak tudunk. Érezzük a színeket, az illatokat, figyeljük a másik gesztusait, stb. Közben, ha érzések törnek ránk, nyugodtan lehet sírni, levezetni a feszültséget. Lehet olyan eseményt is elképzelnünk, amit az elhunyt már nem ért meg, de jól érezte volna magát benne, és örült volna neki.
Ez a “minden nap egy kicsit” gyakorlat biztosíthatja azt, hogy a negatív érzéseket kicsinyenként engedjük ki, és nem fognak minket maguk alá gyűrni.
Végezzük ezt az érzelmi munkát egészen addig, amíg a szeretett személy elképzelése már nem vált ki bennünk nagy érzelmi reakciókat, amíg el nem érjük azt, hogy nyugodtan tudunk beszélni róla. Ha ez sikerült, feltöltöttük a szeretet-tankunkat, meggyógyultunk, érzelmileg megerősödtünk, feldolgoztuk a halálát.
Sokan a fájdalom levezetését azzal szokták biztosítani, hogy kijárnak a temetőbe. Természetesen ez is kiváló eszköz, a dobozos módszert jól kiegészíti.
A jövő felépítése
Amíg a “minden nap egy kicsit” módszert végezzük, azon egy órán kívül, amit a doboz mellett töltünk, bizony a saját életünkkel is foglalkozni kell, 
saját magunkat is erősíteni kell. Ilyenkor célszerű olyan tevékenységeket végezni, amit már régóta szerettünk volna csinálni, de nem volt rá módunk. Foglalkozzunk a hobbijainkkal, sportoljunk, menjünk kirándulni, tanuljunk valami újat, szerezzünk új barátokat vagy újítsuk fel a kapcsolatot a régiekkel, járjunk klubokba. De lehetőleg csak olyanokat, amiket VALÓBAN szívesen csinálunk, mert ha ostorral kell magunkat rávenni, akkor többet ártanak mint használnak. Itt nagy szerepe van a próbálkozásnak: kipróbálni ezt, kipróbálni azt, és amelyik jobb érzéseket kelt bennünk, az lesz a mi gyógymódszerünk, a többit nyugodtan el lehet hagyni.
A sorozat itt véget ért.
De ez még nem minden, hátravannak a bónuszok!
Ajándékok a “Szeretteink halálának feldolgozása” sorozathoz:
Első ajándék:
- A teljes “Szeretteink halálának feldolgozása” sorozat letölthető és kinyomtatható PDF dokumentum formátumban, a letöltéséhez kattints ide! (A dokumentum olvasásához Adobe Acrobat Reader olvasóra lesz szükség, ha még nincs ilyen a gépeden, a letöltéséhez kattints ide.)
Második ajándék:
- Segítség a “Minden nap egy kicsit” gyakorlathoz: Szeretteink halálának feldolgozása meditáció hanganyag, MP3 formátumban, a meghallgatásához kattints ide! (Hallgatható a számítógépen fülhallgatóval, vagy letölthető úgy, hogy jobb egérgombbal rákattintasz a linkre, kiválasztod a “Hivatkozás mentése másképpen” (Mentés másként) opciót, kiválasztod a gépeden a tárolási helyét, és nyugtázod a letöltési kérelmet. Ekkor elmentődik a gépedre, és onnan rámásolható például MP3 lejátszóra.)
Szeretettel várom a visszajelzéseket, észrevételeket a hozzászólások között, valamint a Kapcsolat ablakban is!
Ha még nem vagy feliratkozva a hírlevélre, de szeretnél értesítést kapni az új blogbejegyzésekről és letölteni egy ingyenes elektronikus könyvecskét a szorongások oldásáról, Kattints ide!
Ha aktív lélekápolást szeretnél, jelentkezz Skype-os ÉFT tanácsadásra! Kattints ide!
Kapcsolódó bejegyzések:
- Szeretteink halálának feldolgozása 5. Három olyan tényező, amit nagyon lényeges figyelembe vennünk akkor, ha túl szeretnénk tenni magunkat egyik szerettünk halálán....
- Szeretteink halálának feldolgozása 1. A halállal kapcsolatos téveszméket nem árt helyretenni, és az életet erősíteni, hogy könnyebben tudjuk venni az akadályokat!...
- Szeretteink halálának feldolgozása 4. A sorozat negyedik részében a szeretet általános definícióját ejtem meg, és felhívom a figyelmet azokra a tényezőkre, amelyek vele járnak....
- Szeretteink halálának feldolgozása 3. Abban, hogy hogyan dolgozod fel egy szeretett személy halálát, komoly szerepe van annak, milyen mintákat láttál a környezetedben!...
- Szeretteink halálának feldolgozása 2. Ha nehezen dolgozod fel a hozzád közelállók halálát, valószínűleg üres a szeretet-tankod. Azok miatt a tabuk miatt, amiket a neveltetésed...
Kategóriák: Depresszió, Egészség-betegség-gyógyulás, Lelki hiányérzet, Szeretet-figyelem-tisztelet, Szeretteink halála, Türelem, Élet-halál, Érzelmek, Öngyógyítás | 
Címkék: a gyász, családtag halála, depresszió gyógyítása, Elengedés, elmúlás, Gyász, gyász feldolgozása, halál elmúlás, halál gyász, letölthető meditáció
NEkem 2000-ben apam, 2002-ben Edesanyam, 2007-ben az Ocsem, most juniusban a nagyobbik lanyom az Isten nyugosztalja Oket. Megkell tanulni kapni az elettol es adni vagy vesziteni. Nagyon nehez a gyasz En mar csak tudom, hiszen nem Nekem folyamatosan mentek el a szeretteim.
En hiszek abban, hogy a lelek orokke el, de megis nagyon nehez volt. A temetesekre nyugtato injekcioval mentem, de mar masnaptol, Herbaria nyugtato teat ittam es imadkoztam, imadkoztam es imadkoztam, mig meg nem nyugodtam lelkileg.
Ezt kovetoen igyekeztem sosem nem egyedul maradni, igy nem adva lehetoseget a gondolkodasra. S aztan jott a “merlegeles”? Anyukam 68 evesen halt meg, de nem volt beteg, s hirtelen. Megkoszontem Istennek, hogy nem kellett szenvednie, es ily modon ment el!Az Ocsem karambolban halt meg es fiatalon es a tuzoltok vagtak ki a holttestet, Aki ha eletben maradt volna az agyban kellett volna letolteni a hatra levo eletet, mit tehettem, kisirtam magam es halat adtam az Istennek, hogy megmentette a szenvedestol! A lanyom rakban halt meg, 1 evig szenvedett, lefogyott es nagy fajdalmai voltak. Megviselt a halala, de “elkellett engednem” es labra kellett allnom, hiszen itt a csaladom, az elet megy tovabb. A masik dolog, hogy a beteg emberek, szinte varjak, kivanjak a halalt, mert sokat szenvednek, ezzel a lanyom is igy volt es tudom nem orulne annak, ha Engem szenvedni latna. Nagyon fajt az “atkoltozesuk”, de a szuletes es a halal nem a mi kezunkben van. A mienk csak a sors, es megkell tanulni veszteni, nem csak nyerni. En tudom, hogy Ok elnek most is es ez nagy nyugalommal tolt el.Itt vannak a fenykepek, azok a mosolygos fotok elottem es meg beszelgetni is szoktam Veluk. Ezek azok a dolgok amiket nem lehet megvaltoztani es muszaj elfogadni. Nen jartam fekete ruhaban, de a szivem most is sir es ezert sosem szoktam a halalukrol beszelgetni, a csaladban pedig a mai napig: a Mama husleveset, a mama toltott kaposztajat stb. es igy mindennap koztunk van.
Nagyon fontos, hogy minnel elobb eltudjuk Engedni a halottat, s utanna pedig nem elhagyni magunkat, hanem lekotni Magunkat. En pl. ha beszelek roluk, ujra atelem az egesz ceremoniat, ezert En nem szeretek beszelni sem a fajdalmamrol, sem a problemaimrol. S innentol kezdve pedig megtalalni azt a modot, hogy eltereljem a gondolataimat.
A masik, hogyha elhagyjuk Magunkat az nem fogja megkonnyiteni a fajdalmunkat, hanem csak megnagyobb szenvedest hoz. S aztan kire szamithatunk a sirankozasunkban? Nekem a felnott fiam belazasodott es felt, a felnott lanyom az nem tudott honapokig aludni, a kisebbik 17 eves pedig csak sirdogalt, amikor meghalt a Noveruk. Innem volt Nekem az erom, mivel Oket kellett nyugtatni, apolni, aztan jott az ejszaka, ez maradt Nekem!!
En mindenkinek azt ajanlom, hogy nehagyja el Magat, mert az a legrosszabb amit tehet ilyenkor.
Éva,
Fogadd részvétemet a sok haláleset miatt.
Teljesen egyetértek abban, hogy úgymond nem célszerű elhagyni magunkat ilyenkor sem. De azért a lelkünk igazi megnyugvásával kell foglalkozni, mert ha nem tesszük, hanem mindig csak eltereljük a gondolatainkat, ha folyton erősnek mutatjuk magunkat, noha gyengék vagyunk, abból testi-lelki betegségek lesznek. Mert elfojtjuk a fájdalmat! Ha nem tudunk a halottról nyugodtan beszélni, akkor bizony még nem dolgoztuk fel a halálát.
Nekem az apum ment el hirtelen, 23 éves koromban, és, mivel 3 éves koromban elváltak a szüleim és 20 éves koromig jóformán nem ismertem az apumat, az első gondolatom az volt, hogy “Már megint búcsú nélkül lépett le?” Nem kívánom senkinek.
A halott elengedése szerintem csak akkor tud végbemenni, ha pótoljuk az érzelmi hiányérzeteket saját magunkban. Ha enélkül kényszerítjük magunkat az elengedésre, az olyan, mintha pisztolyt szegeznénk a fejünkhöz, hogy “márpedig most elengeded!” Csak még nagyobb fájdalmat okozunk magunknak.
Erre egy kineziológus oldáson jöttem rá, amikor is az volt a feladatom, hogy elképzeljem magamat 3 évesen, ahogy elmegyek a szüleimmel sétálni… ugye ez a válás miatt akkor meghiúsult ábránd volt. De az, hogy legalább a képzeletemben megalkottam visszamenőleg azt, amire vágytam, felszabadított bennem egy csomó feszültséget… és természetesen itattam az egereket, de erre szükség volt.
Titi
Terhes volt az Edesanyam amikor elvaltak es En 15 evesen ismertem meg az Apamat. Ezt kovetoen minden 2-3 evben jelentkezett, mint affele felulvizsgalo es ha valami nem tetszett Neki, ahogyan haladtam a tanulasban, munkaban akkor csak kritizalt es az O nevelt gyermekeirol kellett hallgatnom a dicshimnuszt. Halala elott veletlenul talalkoztunk es kozolte, hogy irt 1 vegrendeletet es En csak nevetni tudtam, s hiaba kerdezte a “vidamsagom” okat nem valaszoltam Neki. Kizart a vegrendeleteben! Meghalt nem tudtam sirni, nem ertesitettek a halalarol csak kesobb ertesultem.
Nekem O mar nagyon regen “halott” volt. Nagyon sokaig bantott, hogy O azt feltetelezte, hogy Nekem a penze kell, vagy erdekel. Nekem O kellett a szereto Edesapam, Nekem O hianyzott egesz eletemben lelkileg es amit nem lehet megfizetni.
Aztan egyszer kezembe kerult 1 konyv, John Bradshawtol es ez volt ami segitette feldolgozni a regi serelmeket. Aztan meg a Dr Joseph Murphynek vannak erre nagyon jo konyvei.
En nagyon fontosnak tartom az oszinte szeretetet es tiszteletet egy csaladon belul, mert addig kell egymast szeretni amig elunk,hogy amikor meghal a szeretet fel ne legyen lelkiismeretfurdalasunk.
A masik pedig, amikor egyutt elunk az elmulas gondolataval,
akkor sokkal konnyebben fogjuk feldolgozni es elengedni a halotat.
Eva
Kedves Éva,
Akkor ezek szerint a Te apud egyáltalán nem fejlődött szellemileg. Nem csodálom, hogy rossz emlékeid vannak róla, hogyan is lehetnének jók?
Itt úgy tudsz segíteni magadon, hogy például elképzelsz magadnak egy olyan apát, amilyenre szükséged lett volna. Hiszen tudod te, John Bradshaw is leírja a könyvében, amit említettél. Én is olvastam a “Vissza önmagunkhoz” művét, használom is, szerintem alapmű!
Nálam is hasonló szituációban váltak el a szülők, mint nálad, de az én apumnak benőtt a feje lágya, és megtanulta tisztelni és szeretni a gyerekeit. A végén sokkal jobban csinálta, mint az anyum!
Az ERŐ legyen veled,
Titi