A kedvesség ajándéka
Két hete hétvégén “hivatalosan” is beléptem az EFT (Érzelmi Felszabadítás Technika) alkalmazóinak egyre bővülő körébe azzal, hogy részt vettem az 
első szintű képzésen. Ez alkalommal szeretném megosztani veletek azt a nagyon inspiráló gondolatot, amelyet a tanfolyam jegyzetében olvastam. Az tetszik benne a leginkább, hogy egyáltalán semmilyen egészségtelen és lehúzó emberi játszma nincsen benne, semmilyen érzelmi zsarolást vagy egymásra mutogatást nem tartalmaz, senki sem húzza a rövidebbet, hanem mindenki nyer!
A kedvesség ajándéka
Egyszer, réges-régen állt valahol egy templom, amelynek közössége nagyon nehéz időket élt át. A hívők száma egyre csökkent, már csak öten maradtak: a lelkipásztor és négy másik tag, valamennyien elmúltak már 60 évesek.
A hegyekben, nem messze a templomtól élt egy visszavonult püspök. A lelkipásztor elhatározta, hogy megkérdezi a püspököt, tudna-e valamit tanácsolni, ami megmenthetné a templomot.
A püspök és a lelkipásztor hosszasan beszélgetett, de amikor a tanácsadásra került sor, a püspök egyszerűen azt mondta: “Semmit sem tudok tanácsolni. Az egyetlen dolog, amit mondhatok, hogy közületek az egyik a Messiás.”
A lelkipásztor visszatért a templomba, és elmondta, hogy mit hallott a püspöktől. A következő hónapokban az idős tagok folyton a püspök szavain tűnődtek. “Egyikünk lenne a Messiás?” – kérdezgették minduntalan.
Amint ezt latolgatták, valamennyien különleges tisztelettel és kedvességgel kezdték kezelni egymást, arra a csekély lehetőségre gondolva, hogy hátha tényleg köztük van a Messiás. És arra a mindennél csekélyebb eshetőségre is gondolt valamennyi tag, hogy esetleg ő saját maga a Messiás. És erre gondolván saját magukat is különleges figyelemmel és törődéssel kezdték kezelni.
Ahogy múlt az idő, a templom látogatói egyre többször vették észre a tisztelet és a kedves gyöngédség különleges légkörét, amely a kis templom öreg tagjait körüllengte. Senki sem tudta miért, egyre több látogató tért vissza a templomba. Egyre többen hívták el a barátaikat, és azután azok is elhívták a barátaikat. Néhány éven belül a kis templom ismét ugyanúgy virágzott, mint régen – hála a püspök csodálatos ajándékának.
Ti se feledjétek: a Messiás köztünk van!
(Ismeretlen szerző)
Forrás: Gary Craig honlapja: www.emofree.com
Benned milyen érzéseket ébresztett ez a történet?
Nincsenek kapcsolódó bejegyzések.
Publikálva ebben: 
Címkék: 
Loading ...
Kedves Titi!
Ezt a kedves kis tortenetet valamikor regen hallottam es akkor is ugyanugy tetszett, mint most. Erdekes dolgok tortennek, mikor megvaltozik a gondolkodasunk es az emberekhez valo hozzaallasunk es amint valtozik a korulottunk levo legkor, az ugy terjed es erint meg embereket.
Sokszor eszre sem vesszuk, hogy milyen hatassal vagyunk egymasra. Valamikor a szineszetrol tanultam es parbeszedet gyakoroltunk olyan modon, hogy halkan kezdtunk es az egyik szereplo felemelte a hangjat, aztan a masiknak uberelni kellett es o is uberelve lett es igy ment addig, amig orditottak egymassal aztan ugyanugy visszafele.
Nemreg rajottem, hogy az eletben is ezt jatsszuk.
Egy masik erdekes tortenetet szeretnek leirni. Ez egy filmbol van, aminek az angol cime: What the bleep do we know? Magyarul valami ilyen lehet: Mi a fenet tudunk? Abban hangzott el, hogy Washingtonban, ahol oriasi volt a bunozesek szama osszejott 100 ember es egy heten at minden nap imadkoztak, meditaltak a bekeert. Mikor a rendorfonoknek bejelentettek a szandekukat, az kinevette oket, de azt mondta OK. majd meglatjuk. Erdekes modon azon a heten drasztikusan lecsokkent a bunozesek szama, amit allitolagosan adatok tamogatnak.
Meselhetnek meg sok ilyent, az egesznek az a lenyege, hogy minden, amit kikuldunk az univerzumba korbemegy es embereket erint. Ha emeljuk a rezgest, akkor tovabb emelkedik, ha csokkentjuk, tovabb csokken. Ez nem jelenti azt, hogy tokeletesnek kell lennunk, de jo odafigyelni es nyakoncsipni a lelki korokozokat, mielott megfertozunk masokat. Persze ez nem mindig sikerul, de jo, ha legalabb tudatosan nezzuk a dolgokat, amikor lehetseges es felelosseget vallalunk tetteinkert.
Teri
Kedves Titi és Teri!
Jól indul a hétvégém, köszi Nektek, jó volt ezeket a történeteket olvasni.
Tényleg így van ez az érzésekkel, sztem “kihangosítódnak” egyszerűen, erre gyakran gondolok és “intek” másokat, h. nem érdemes negatív, destruktív gondolatokkal saját magunkat és környezetünket gyötörni. De hát ez a figyelem önmagunkra már a TUDATOSSÁG, hé Lányok:)))
Szép őszi hétvégét mindenkinek: Jakab Gyöngyi