A hobbi az fontos
Egy kicsit enyhébb vizekre evezve most arról írnék néhány sort, hogy mennyire fontos a jó közérzet megteremtésében az, hogy legyen olyan tevékenység, amelyet szívesen, csak önmagadért végzel. És nemcsak az a fontos, hogy legyen ilyen, hanem az is, hogy merj rá időt áldozni a SAJÁT idődből!
Már írtam egy bejegyzést arról, hogy hogyan kezeltem a környezetem (és a fejemben levő mumusok) visszahúzó erejét akkor, amikor táncolni jártam. Most másféle hobbikról lesz szó, és azokról a kifogásokról, amiket keresünk, hogy ne kelljen nekik hódolni, mert félünk a démonaink büntetésétől.
Szerintem sokan vannak olyanok, akik azt mondják, hogy “Úgy szeretnék elmenni kirándulni, vagy festeni egy kicsit, de hát takarítani kell, el kell látni a 
családot, zaklat a főnök, sok a munka, xy örökké elégedetlenkedik és meg kell neki csinálnom a dolgait, stb. stb.”. Már bocsánat. Ez csak a fejedben levő mumus hangja, amelyik azt suttogja, hogy ha kilépsz egy kicsit a taposómalomból, akkor értéktelen leszel és nem lesz rád szükség. Tulajdonképpen nem a külső kényszer visz rá az önsanyargatásra, hanem ezek miatt a belső(vé alakult) hangok miatt vagy hajlandó olyan dolgokra, amik nem esnek jól! Bánj velük csínján! Mert ha nem lenne a fejedben a parancsoló belső démon, valószínűleg kinevetnéd azokat az embereket, akik ennyire igényt tartanak az egész idődre: “Igényt tartasz rá? Rendben. Ez legyen a te problémád. Én attól még nyugodtan leegyszerűsíthetem a munkámat és aztán élhetem a világomat, hogy te itt követelőzöl.”
Akadnak olyan kifogások is, hogy a hobbik sok pénzbe kerülnek. Ezt cáfolnám. Van olyan hobbi is, ami ingyen, vagy minimális befektetéssel űzhető.
Én például hetedikes voltam, amikor ráéreztem a varrás szépségeire. Az általános iskolában kötényvarrással kezdődött, amihez kellett keresnem egy helyet, hogy tudjak gyakorolni. Kezdetben az egyik barátnőmnél sikerült, akinek volt varrógépe.
Ezt a babzsákzsámolyt én varrtam
Aztán felfedeztem, hogy a nagyanyám kamrájában két régi varrógép is rám vár.
Azt hiszed, egyszerű volt az egyiket kihozatnom? Hát nem. Kb. egy évig könyörögtem a pótapámnak (mint már régebben is említettem, a szüleim rendkívüli módon “támogattak” minden újításomban, a legtöbbször a “Minek az?” lehúzó kérdéssel intéztek el), mire hajlandó volt kihozni, hogy kipróbáljam.
Ingyen volt? Naná!
Nagy erőfeszítés volt neki? Egyáltalán nem. Kb. 10 percig tartott. Emiatt sem kell magamat rosszul éreznem.
Megoldhattam volna másképpen? Valószínűleg igen. Például kereshettem volna pénzt egy használt varrógépre (mint ahogy a másodiknál meg is történt). De akkor és ott ez jutott eszembe. És a kitartásom meghozta a gyümölcsét.
Soha, de soha ne hagyd, hogy a kedvenc időtöltéseidet mások zavaros ügyei miatt ne tudd űzni! Különben tényleg szorongani fogsz! Javasolnám, hogy az ilyeneknek dobj vissza kenyérrel! Hogy hogyan tudsz visszadobni kenyérrel? A részletek ide kattintva>>>
Te mit gondolsz?
Kapcsolódó bejegyzések:
- Egy gyógyulás története Tipikus példa arra, hogy milyen lelki blokkok, hitek miatt alakul ki a munkahelyi stressz, és hogyan tudjuk azt oldani....
- Indul a lélekápolás.hu! Ha szeretnél magaddal jobban jóban lenni, ápolnod kell a lelkedet. Segítek!...
- Döntéseink szorításában Ha sokszor érzed magadat döntésképtelennek, lehet hogy túlságosan hallgatsz az érzelmi zsarolókra a környezetedben. Itt tippeket kaphatsz, hogyan tudod ezt...
- Aranyos karácsony Békés, meghitt ünnepeket neked, egy vidám videóval!...
- Visszaszerezni a hitet Ha úgymond "elvesztetted a hitedet", és nem tudod, mi a problémád a világgal és hogyan oldd meg, ez a cikk...
Publikálva ebben: Érzelmi zsarolás, Félelem-szorongás-stressz, Hobbi, Kikapcsolódás, Megfelelési kényszer, Munkamánia, Öröm | 
Címkék: Félelem-szorongás-stressz, kényszerbetegség, Megfelelési kényszer, Munkamánia, Önérvényesítés, Öröm, öröm boldogság
Loading ...
@Titi,
Szerintem itt is is mindenki egyetért veled! e borítékolom az első reakciót is: “kinek van erre ideje, idege, pénze!2
Pedig az igazság az, hogy mindenkinek pont arra van… amire akarja!
Freelance71
Freelance71,
Máshogy megválaszolva azt a kérdést, hogy “kinek van erre ideje, idege, pénze?” én azt mondanám, hogy:
Annak, aki kellőképpen tiszteli önmagát ahhoz, hogy dacára a ténynek, hogy nem tökéletes és mások esetleg fújnak rá, mint egy veszett macska; ura a saját életének, a saját idejének, a saját pénzének, és ezeket a saját elképzelése szerint kezeli.
Nekem az a szándékom, hogy legalább erre ráébresszek mindenkit.
@Titi,
Az emberek kis hazánkban, már művészetté fejlesztették a negatív hozzáállást mindenhez, aki kicsit is pozitívan közelíti meg a dolgot az már kisebbség, és elnyomásban részesül.
Nem mindegy ki milyen elnyomó családi háttérből jön, de ennek nem szabadna rányomni a bélyegét a jövőnkre. Szerintem tudnál beszélni ennek kapcsán a barátok, illetve párválasztás kapcsán a motivációs kerozinról, arról a toló vagy épp visszahúzó erőről amit a szeretteinktől kaphatunk.
Freelance71
Te nagyszerű ember vagy, és jó látni, hogy már ilyen fiatalon ennyire tisztán látod ,hogy mikor, mit kell tenned, ami jó hatással van rád is, és a családodra is, és tetejébe ezeket még meg is osztod a neten. Amiből persze nagyon sokan profitálhatnak, ha komolyan megfogadják a tanácsodat.
Zsó, köszönöm a pozitív visszajelzést.
Azt hiszem, olyan világot élünk, hogy nagyon sokunknak szüksége van egy kis bátorításra.