<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><rss version="2.0"
	xmlns:content="http://purl.org/rss/1.0/modules/content/"
	xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/"
	xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom"
	xmlns:sy="http://purl.org/rss/1.0/modules/syndication/"
		>
<channel>
	<title>Hozzászólás: Jaj csak nehogy szomorú légy</title>
	<atom:link href="http://www.lelekapolas.hu/2009/09/26/jaj-csak-nehogy-szomoru-legy/feed/" rel="self" type="application/rss+xml" />
	<link>http://www.lelekapolas.hu/2009/09/26/jaj-csak-nehogy-szomoru-legy/</link>
	<description>Hogy kitalálj a rossz érzéseid dzsungeléből!</description>
	<lastBuildDate>Thu, 02 Feb 2012 15:08:24 +0000</lastBuildDate>
	<sy:updatePeriod>hourly</sy:updatePeriod>
	<sy:updateFrequency>1</sy:updateFrequency>
	<generator>http://wordpress.org/?v=</generator>
	<item>
		<title>Szerző: Pölös Malvin</title>
		<link>http://www.lelekapolas.hu/2009/09/26/jaj-csak-nehogy-szomoru-legy/comment-page-1/#comment-819</link>
		<dc:creator>Pölös Malvin</dc:creator>
		<pubDate>Thu, 21 Oct 2010 13:26:00 +0000</pubDate>
		<guid isPermaLink="false">http://www.lelekapolas.hu/?p=686#comment-819</guid>
		<description>Kedves Titi! Beletalálltál ezzel a megállapítással az érzelmeim közepébe és köszönöm Neked és köszönöm Terinek is a hozzászólását. Engem is &quot;Úgy&quot; neveltek a Szüleim, a Nagyszüleim és a Testvéreimet is, hogy Ne sírj, Ne mutasd ki az érzéseidet, főleg ha negatívak vagy erősek, mert akkor ..., ..., ..., és ez lehetett vidámság is, azt sem -ha túl erős /már mint az Ő megitéléseik szerint/ Igyekszem megbocsájtani Nekik is és Magamnak is, ezeket a norma felállítási szabályokat. Beidegződések ezek bennem és van sokszor, hogy működésbe lépnek autómatikusan. Figyelek magamra és gondolkodva fejezem ki magam sokszor és ez időnként &quot;művinek&quot; sikeredik.</description>
		<content:encoded><![CDATA[<p>Kedves Titi! Beletalálltál ezzel a megállapítással az érzelmeim közepébe és köszönöm Neked és köszönöm Terinek is a hozzászólását. Engem is &#8220;Úgy&#8221; neveltek a Szüleim, a Nagyszüleim és a Testvéreimet is, hogy Ne sírj, Ne mutasd ki az érzéseidet, főleg ha negatívak vagy erősek, mert akkor &#8230;, &#8230;, &#8230;, és ez lehetett vidámság is, azt sem -ha túl erős /már mint az Ő megitéléseik szerint/ Igyekszem megbocsájtani Nekik is és Magamnak is, ezeket a norma felállítási szabályokat. Beidegződések ezek bennem és van sokszor, hogy működésbe lépnek autómatikusan. Figyelek magamra és gondolkodva fejezem ki magam sokszor és ez időnként &#8220;művinek&#8221; sikeredik.</p>
]]></content:encoded>
	</item>
	<item>
		<title>Szerző: Petz Teri</title>
		<link>http://www.lelekapolas.hu/2009/09/26/jaj-csak-nehogy-szomoru-legy/comment-page-1/#comment-150</link>
		<dc:creator>Petz Teri</dc:creator>
		<pubDate>Mon, 28 Sep 2009 05:32:55 +0000</pubDate>
		<guid isPermaLink="false">http://www.lelekapolas.hu/?p=686#comment-150</guid>
		<description>Kedves Titi!

En is szeretem atelni, azt ami feljon az erzelmek kozul. Ki nem allhatom, mikor azt mondjak, hogy ne legyek szomoru, nem is olyan rossz a helyzet, kis dologbol nagyot csinalok, masnak rosszabb, stb. Eloszor is minden embernek a sajat banata a legnagyobb, (egy ideig), masodszor pedig senki, de senki nem tudja, hogy en hogy erzek egy adott helyzetben. Azon kivul nem kell visszafognom az erzelmeimet, mert valakinek kellemetlem az, hogy sirok, vagy szomoru vagyok. Ha visszafogom, nem elem at, akkor kesobb is hatassal lesz ram. Ha viszont atelem, minden szinten, akkor valoszinu, hamarosan tullepek rajta es mas, kellemesebb erzeseknek adok helyet. 

Ezen a teren imadok kis gyerekeket figyelni. Ok sirnak, kiabalnak, nevetnek, mergelodnek es nem ragadnak le semmi erzelemnel, porognek egyikbol a masikba, es sokkal termeszetesebben viselkednek mint mi ugymond felnottek. (Sokszor nem is tudom, ki a felnott) Minden esetre torekszem az egyensulyra es igyekszem megvalogatni, hogy mikor, hol, hogyan es milyen tarsasagban fejezem ki erzelmeimet.</description>
		<content:encoded><![CDATA[<p>Kedves Titi!</p>
<p>En is szeretem atelni, azt ami feljon az erzelmek kozul. Ki nem allhatom, mikor azt mondjak, hogy ne legyek szomoru, nem is olyan rossz a helyzet, kis dologbol nagyot csinalok, masnak rosszabb, stb. Eloszor is minden embernek a sajat banata a legnagyobb, (egy ideig), masodszor pedig senki, de senki nem tudja, hogy en hogy erzek egy adott helyzetben. Azon kivul nem kell visszafognom az erzelmeimet, mert valakinek kellemetlem az, hogy sirok, vagy szomoru vagyok. Ha visszafogom, nem elem at, akkor kesobb is hatassal lesz ram. Ha viszont atelem, minden szinten, akkor valoszinu, hamarosan tullepek rajta es mas, kellemesebb erzeseknek adok helyet. </p>
<p>Ezen a teren imadok kis gyerekeket figyelni. Ok sirnak, kiabalnak, nevetnek, mergelodnek es nem ragadnak le semmi erzelemnel, porognek egyikbol a masikba, es sokkal termeszetesebben viselkednek mint mi ugymond felnottek. (Sokszor nem is tudom, ki a felnott) Minden esetre torekszem az egyensulyra es igyekszem megvalogatni, hogy mikor, hol, hogyan es milyen tarsasagban fejezem ki erzelmeimet.</p>
]]></content:encoded>
	</item>
</channel>
</rss>

