Megerősítés szorongós nőknek

Sejtettem, hogy ez a téma elő fog kerülni, hogy rendbetegyük, mert nagyon sok dogma és téveszme kapcsolódik hozzá. Köszönöm Marikának, hogy felvetette!

Kezdem azzal, hogy valószínűleg tisztában vagyunk vele: a halál a mi kultúránkban egy félelmet keltő esemény (ellentétben például a természeti népekkel, akik az élet velejárójának tartják). És ez valószínűleg azért van így, mert a “civilizált” emberek többsége nem ér rá élni, nem tud a jelenben lenni, nem tud betelni az életével, nem a saját sorsát éli, hanem többnyire másokét, másokkal foglalkozik. Így aztán, ha jön az elmúlás, húsz körömmel kapaszkodik az életéhez, nem tudja nyugalommal elengedni, hiszen neki még dolga lenne. Tegyük hozzá, hogy ezt nagyon helyesen érzi, hiszen nem használta ki a számára megadatott időtartamot arra, hogy ténylegesen beteljesítse az életfeladatát.

A saját elmúlásunkon kívül nem tudunk ráhangolódni arra sem, ha egy szerettünk meghal. És itt majdnem mindegy, hogy mi okozza a halálát, betegség-e, vagy hirtelen baleset, hiszen mindkettőnek vannak előjelei, amit az önmagunkra oda nem figyelésünk miatt nem szoktunk észrevenni. Így pedig váratlanul ér minket, szinte sokk-ként ér a gyors változás, amit aztán pláne nagyon nehezen emésztünk meg. Nincs időnk arra, hogy elengedjük az illetőt, hogy felkészüljünk: az energiái nemsokára már nem fognak egybefonódni a mienkkel, hanem nélkülük kell boldogulnunk.

Az elengedést nagyon megnehezítik azok a felesleges rítusok is, amik szintén divatosak a mi kultúrákban. Például, ha a gyászolónak azt mondják, hogy “Légy erős!”, és ezt ő komolyan veszi, akkor nem tudja kifejezni az érzéseit, nem tud kijönni, elfojtódik a fájdalma. Ez azt eredményezheti, hogy évek, sőt, évtizedek múlva sem lesz képes sírás nélkül beszélni az elhunyt szeretett személyről. És talán azt sem kell kihangsúlyoznom, hogy az örökösödési huzavonák mennyire ellehetetlenítik az érzelmi munkát.

Spirituális körökben nagyon fontosnak szokták tartani azt, hogy a halottat úgymond el kell engedni, mert ha az érzelmi ragaszkodásunkkal itt tartjuk, nem fog tudni “odaát” készülni a következő inkarnációjára. Ez a nézet teljesen rendben is van, viszont foglalkozni kell az élő fél érzéseivel is. Ugyanis, csak akkor lesz képes elengedni a szeretett személyt, ha az ő érzelmi hiányérzete orvosolva van.

Folyt. köv.!

Ha kérdezni szeretnél, katt ide!

Ha még nem vagy feliratkozva a hírlevélre, de szeretnél értesítést kapni az új blogbejegyzésekről és letölteni egy ingyenes elektronikus könyvecskét a szorongások oldásáról, Kattints ide!

Ha aktív lélekápolást szeretnél, jelentkezz Skype-os ÉFT tanácsadásra! Kattints ide!

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Szeretteink halálának feldolgozása 2. Ha nehezen dolgozod fel a hozzád közelállók halálát, valószínűleg üres a szeretet-tankod. Azok miatt a tabuk miatt, amiket a neveltetésed...
2. Szeretteink halálának feldolgozása 5. Három olyan tényező, amit nagyon lényeges figyelembe vennünk akkor, ha túl szeretnénk tenni magunkat egyik szerettünk halálán....
3. Szeretteink halálának feldolgozása 3. Abban, hogy hogyan dolgozod fel egy szeretett személy halálát, komoly szerepe van annak, milyen mintákat láttál a környezetedben!...
4. Szeretteink halálának feldolgozása 6. Milyen konkrét érzelmi-lelki gyakorlatokkal tudod feldolgozni a gyászodat? Erre kínál példát a bejegyzés....
5. Szeretteink halálának feldolgozása 4. A sorozat negyedik részében a szeretet általános definícióját ejtem meg, és felhívom a figyelmet azokra a tényezőkre, amelyek vele járnak....