Kalauz szorongós nőknek

Két dolog mindenképpen ilyen:

1. Hogy a helyzet kialakulásában jócskán szerepünk volt. Mert ha nem lettünk volna benne, vagy máshogy viselkedtünk volna, nem alakult volna ki. Sokszor nem is vállaljuk azért a felelősséget, hogy bizony ludasak vagyunk mi IS, nem csak a másik fél. Ludasak vagyunk, mert túl vakon vagy jóhiszeműen viselkedtünk, nem figyeltünk oda valami fontos tényezőre, mulasztottunk, feleslegesen bíztunk a körülményekben, vagy egyszerűen csak hibáztunk. Magyarul: az éber tudatunkat legyőzték a fejünkben élő hiedelmek, félelmek és feltételezések.

A felelősség elismerése a saját sorsáért valószínűleg sok embernek mumus. Én úgy veszem észre, hogy ez két tényező miatt lehetséges:
Egyrészt azért, mert a neveltetésünk során a “bűn” fogalma dramatizálva volt, fel volt nagyítva, fel volt fújva. Azt tanították nekünk, hogy ha valaki hibázik, ha úgy tetszik, bűnt követ el (ami emberi dolog), akkor spanyol inkvizíció, kínzókamra, boszorkányüldözés, örök kárhozat meg ilyesmik lesznek a “jutalma”. És ezektől rettenetesen félünk, mert valami nagyon fájdalmas dolog képe él róluk a fejünkben. Pedig, ha például az örök kárhozatra gondolunk logikus elmével, az az örökké változó, mozgásban levő, fejlődő világban egyszerűen nem létezhet, mert nem illik a képbe. Egyvalami örök, és az a változás. Viszont ez a rémkép akadályoz minket abban, hogy a saját dolgainkért felvállaljuk a felelősséget. És minél később vállaljuk fel, annál tovább ringatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy a körülmények áldozata vagyunk, és annál később is fogunk meggyógyulni a bajainkból. Mert az igazság gyógyít.
A felelősség felvállalásának másik akadálya, hogy a felelősségről a világ összes terhe jut az eszünkbe. A környezetünk sokszor tőlünk várja, hogy elvigyük a balhét mások kínjáért is. Ide tartoznak a “Ha jobban szeretném őt, nem lenne ennyire beteg” típusú önostorozások. Ha belegondolunk, ez enyhén szólva is nevetséges. Nézzünk mögé és szelídítsük meg! Mindenki felelős a saját sorsáért, de csak sajátjáért.

2. Hogy a helyzetből mindig van kiút, akár többféle is, korrekt és nem korrekt. És ha nem ismerjük fel ezeket az utakat, vagy nem látjuk a helyes utat, akkor kérni kell az égiektől a vezetést. Amit meg is fognak adni!

Aki a leírásban magára ismer, és eddig még nem vállalt felelősséget az életéért, de harmonizálni szeretné önmagát, annak javaslom, kezdje el tanulni. Viszont óvakodjon attól, hogy mindent egyszerre felvállaljon, mert az sok szorongás forrása lehet. Ebben a témában is érvényes az “Álmodj nagyot, kezdd kicsiben!” bölcsesség. Először érdemes egy számunkra kevésbé nehéz helyzetért felvállalni a felelősséget. Aztán, ha ez már jól megy, egyre komolyabbakért.

Te mit gondolsz a fentiekről?

Ha kérdezni szeretnél, katt ide!

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Egy gyógyulás története Tipikus példa arra, hogy milyen lelki blokkok, hitek miatt alakul ki a munkahelyi stressz, és hogyan tudjuk azt oldani....
2. Hogyan bánjunk egy szorongó emberrel? A szorongó emberekkel sokan nem tudnak kellőképpen bánni. Nem tudják, mit jelent az a jó szó vagy tett, ami mindenkinek...
3. Indul a lélekápolás.hu! Ha szeretnél magaddal jobban jóban lenni, ápolnod kell a lelkedet. Segítek!...
4. Az első lépés a legnehezebb Ha valamiben nagyon nehéz elindulnod, pedig minden egyes porcikád azt súgja, hogy kellene, akkor egy jól megválasztott, nagyon kicsi lépéssel...