Archív ebben: augusztus, 2009
Szeretet vagy elvárás?
Úgy érzem, ideje tisztába tennünk ezt a két fogalmat, hogy rájöjjünk, tulajdonképpen mitől is szoktunk szorongani, mitől szoktuk magunkat rosszul érezni magunkat a bőrünkben, és mi az, ami megnyugtat minket és megsokszorozza az alkotóerőnket.
Ha egészségtelenül működő családban nőttél fel, (még ha nem is vagy tudatában, hogy az volt) valószínűleg nem ismered az igazi szeretetet, mert csak az elvárásokkal volt alkalmad találkozni.
Gyakorlati példán érzékeltetném a különbséget a szeretet és az elvárás között.
Cikket írtam a HősNők.hu-ra!
Ezúttal nem a lélekápolás.hu-ra, hanem a HősNők.hu-ra írtam egy cikket.
Fogadd szeretettel, remélem hasznos lesz! Arról szól, hogy igenis meg lehet tanulni egy párkapcsolatot-házasságot harmonikusan működtetni még akkor is, ha otthon nem ezt láttad! De először célszerű feltérképezni, milyen akadályai vannak a fejedben a jó házasságnak!
Íme a cikkhez vezető link:
Na és milyen az asszonyélet?
Te vajon milyen önkorlátozó hiedelmeket hordozol magadban a házassággal kapcsolatban?
Az augusztus a kérdések hónapja, ha kérdezni szeretnél, katt ide!
Szeretteink halálának feldolgozása 2.
A sorozat előző részében arról volt szó, hogy hogyan viszonyulunk a halálhoz a modern kultúrában, és hogyan nyilvánul meg az életünkben, hogy ilyen
rossz vele a kapcsolatunk. Ebben a bejegyzésben azt járom körül, hogyan mi is az az érzelmi hiányérzet, amit orvosolni kell ahhoz, hogy ez a hozzáállás változzon.
Ha félünk a haláltól, vagy szeretteink halálát nehezen viseljük, akkor valószínűleg üres a szeretet-tankunk. És azért üres, mert nem tanítottak meg bennünket arra (sőt, egyenesen megtiltották nekünk) hogy feltöltsük saját magunknak, és nem is sikerült eddigi életünk során megtanulnunk.
A gyerek és a locsolócső
A nagyon komoly téma után egy kis pihenés következik, ismét elővéve a könnyed nyári sztorikat.
A minap, elég nagy kánikulában még az este folyamán is, a párom szokás szerint locsolta a füvet az udvaron. De már nem egyedül tette, mert az egy éves lányunk csatlakozott hozzá. Persze amolyan totyogós kisded módon: folyamatosan belenyúlkált a vízsugárba, macerálta a tömlőt, elvette a locsolófejet a páromtól, tapogatta, ismerkedett vele. Néha még sikerült is neki megnyomnia a gombot, ami elindítja a vízsugarat az öntözött terület felé. Eközben persze nyakig vizes lett, de a fene bánja a nagy melegben ezt a kis hűtést.
Szeretteink halálának feldolgozása 1.
Sejtettem, hogy ez a téma elő fog kerülni, hogy rendbetegyük, mert nagyon sok dogma és téveszme kapcsolódik hozzá. Köszönöm Marikának, hogy felvetette!
Kezdem azzal, hogy valószínűleg tisztában vagyunk vele: a halál a mi kultúránkban egy félelmet keltő esemény (ellentétben például a természeti népekkel, akik az élet velejárójának tartják). És ez valószínűleg azért van így, mert a “civilizált” emberek többsége nem ér rá élni, nem tud a jelenben lenni, nem tud betelni az életével, nem a saját sorsát éli, hanem többnyire másokét, másokkal foglalkozik. Így aztán, ha jön az elmúlás, húsz körömmel kapaszkodik az életéhez, nem tudja nyugalommal elengedni, hiszen neki még dolga lenne. Tegyük hozzá, hogy ezt nagyon helyesen érzi, hiszen nem használta ki a számára megadatott időtartamot arra, hogy ténylegesen beteljesítse az életfeladatát.
A fagyiról jut eszembe
Most egy kicsit elmegyek a könnyű nyári ápoló és kikapcsoló témák irányba…
Ugye te is szereted a fagyit?
Talán nincs is olyan ember, aki nem szereti.
Ebből a nyári finomságból az ínyenc mivoltunkból kifolyólag (is) képesek vagyunk korlátlan mennyiséggel magunkba dönteni.
Ez még nem is lenne baj, csak ne egyszerre tegyük. Mert ugye a fagyi nem tartozik azon élelmiszerek közé, amelyek az egészségünk megőrzését szolgálják. És itt most nem annyira a hidegtől kapott torokfájásra gondolok, hanem inkább a cukor- és egyéb mesterséges anyag tartalmára (mert a torokfájás a félelemtől van, nem a hidegtől, majd írok erről is).
Görbe tükör
Úgy gondoltam, most egy időre elég a véresen komoly okfejtegetésekből. Már nekem is zúg a fejem, hogy mindig mindennek mögé nézek.
Vizsgáljuk meg görbe tükörben is a családi mintáinkat.
Ha ezt megtesszük, nagyon kellemesen fogunk szórakozni! Méghozzá önmagunkon! Mert ha a kicsinyes emberi viselkedések elé görbe tükröt tartunk, segítenek oldani a szorongásainkat, és elfogadni önmagunkat.
És a mintáinkból való kilépésben segítséget is kaphatunk… És nem afféle pszichológustól, hanem a médiából!
Ami nehéz helyzetekben sokszor nem jut eszünkbe
Két dolog mindenképpen ilyen:
1. Hogy a helyzet kialakulásában jócskán szerepünk volt. Mert ha nem lettünk volna benne, vagy máshogy viselkedtünk volna, nem alakult volna ki. Sokszor nem is vállaljuk azért a felelősséget, hogy bizony ludasak vagyunk mi IS, nem csak a másik fél. Ludasak vagyunk, mert túl vakon vagy jóhiszeműen viselkedtünk, nem figyeltünk oda valami fontos tényezőre, mulasztottunk, feleslegesen bíztunk a körülményekben, vagy egyszerűen csak hibáztunk. Magyarul: az éber tudatunkat legyőzték a fejünkben élő hiedelmek, félelmek és feltételezések.
Most lehet kérdezni!
Már két hónapja megy a lelekapolas.hu.
Eddig olyan lelki ügyekről írtam, amik eszembe jutottak, amiket magam az ismerőseim körében tapasztaltam, mint megoldandó feladatot, problémát.
Viszont most arra vagyok kíváncsi, te miről szeretnél olvasni ezen a honlapon. Szerkesszük együtt! Ez lenne az egész célja, hogy egymástól is tanuljunk.
Tehát az augusztus legyen a kérdések és a javaslatok hónapja!
Ha az eddigiekkel, vagy bármilyen lelki üggyel kapcsolatban kérdésed van, tedd fel! És várok témajavaslatokat is!







