Kalauz szorongós nőknek

Az előző bejegyzésemhez egy nagyon értékes hozzászólást kaptam Istvántól (köszönöm ezúttal is), amin sokat gondolkodtam, olyan sokat, hogy új blogbejegyzés lesz belőle.
A hozzászólásban el lett különítve kétféle bűntudat. Többféleképpen lehet hívni: egészséges – egészségtelen, reális – irreális, külső eredetű – belső forrású, dogmákon alapuló – racionalitásra  épülő, stb. stb.

Valószínűleg sokan vagyunk olyanok, akiknek még munkálkodnak a fejünkben tudat alatt a gyerekkorból származó társadalmi dogmák és a hozzájuk kapcsolódó egészségtelen bűntudatok. Még akkor is, ha folyamatosan, tudatosan győzködjük magunkat arról, hogy ez meg ez a tevékenységünk egyáltalán nem káros senkinek, nem kell miatta lelkiismeret-furdalást éreznünk, még akkor sem, ha ezt tanultuk róla. Ezeket a mumusokat elég nehéz megszelídíteni, sok idő, türelem és gyakorlás szükséges hozzá, de lehetséges. Vannak különlegesen nehéz esetek is, amelyekhez extra türelem kell.

Ilyenek például azok az emberek, akik nem kívánt gyerekek voltak. Ők már a puszta létük miatt is szoktak mérgező bűntudatot érezni, és sokszor emiatt nincs motivációjuk sem arra, hogy élhető emberi életet engedjenek meg maguknak. Így van mindaddig, amíg az önbizalmukat a szüleik elismerésétől teszik függővé. A nem kívánt gyerekeket a szüleik nagyon ritkán ismerik el, mint értelmes emberi lényeket, általában azzal vannak elfoglalva, hogy bebizonyítsák, hogy az összes problémájuk oka a gyerekük. Lesöpörve a vállukról az összes szülői felelősségüket. A gyerek viszont az ellenkezőjét akarja bebizonyítani, hiszen neki a léte függ a szülei elismerésétől. Ha a gyerek ki tud kerülni ebből az ördögi körből, és sok gyakorlással sikerül elérnie, hogy ne a szülei ítéletétől, hanem attól függjön az önbizalma, hogy ő is a Teremtő alkotása, és ha nem árt másoknak, akkor jogosan van itt a Földön, akkor el tudja felejteni a bűntudatot is.

Igen ám, de mikor nem ártunk másoknak? Ebben biztosan megoszlanak a vélemények. Szerintem akkor nem ártunk másoknak, ha igazat mondunk és korrekten viselkedünk. Például a másokat is érintő tevékenységeinkben mindig megállapodunk a feltételekben a tárgyat tekintve, amit aztán értelemszerűen betartunk. Ezt nevezik alighanem együttműködésnek vagy kompromisszumnak. Hajlandónak kell rá lennünk! Mert akkor mindkét fél megbecsülve fogja magát érezni.

Ha viszont nincs valakivel megállapodásunk, és nem érintjük egymás tevékenységét, akkor nincs vele elszámolni valónk sem.

Te hogy állsz a bűntudat kérdésével?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. A hernyó nem tud repülni Ha a hernyót megfeleltetjük egy kisgyereknek, aki sok képességnek még nincs birtokában, amit egy felnőtt automatikusan tud (felnőttkor = pillangónál...
2. Hogyan sodorhat bajba az egészségtelen bűntudat? Sokszor van olyan, hogy észre sem vesszük, hogy a fejünkben élő kényszerképzetek és bűntudat miatt bajba sodorjuk magunkat. A saját...
3. Az önbizalom és az emberi játszmák Nem árt, ha tudsz róla, hogy mik azok az emberi játszmák és hogyan hatnak az önbizalomra....
4. A megfelelési kényszerről Nézzük meg, milyen félelem rejlik a megfelelési kényszer mögött, hogy tudjuk kezelni!...
5. A túlérzékenységről A bántásokra való túlérzékenység, depressziós hajlam nem bűn. Hanem egy lelki sérülés következménye. Nézzünk mögé!...