Kalauz szorongós nőknek

Bizonyára sokaknak vannak olyan viselkedések a múltjában, amit utólag megvallva szégyellnek, nem értik, hogyan csúszhattak olyan mélyre, hogy megengedjenek magunknak egy effajta szabadosságot, ami ellentmond mindenféle iránymutatásnak, amit gyerekkorukban kaptak. Emiatt aztán sokszor ostorozzák magukat és járják a saját kanosszájukat, önmagukat térdepeltetik a sarokba, ahogy azt az óvodában megszokták. Teszik ezt még akkor is, ha tulajdonképpen senkit sem bántottak a kilengésükkel, senkinek sem ártottak, kivéve esetleg magukat. Az ilyen önsorsrontás forrása lehet sok szorongásnak, lelki problémának. Nézzünk mögé!

Lehet ezeket a fajta viselkedéseket elítélni, ostorozni, de szerintem felesleges és káros. Nem ezt kellene vele tenni.

Miért gondolom így?

Mert a kultúránk egyelőre olyan, hogy az emberek nagy része gyerekkorában nem tanulja meg irányítani az energiáit. És itt most egészen konkrétan a szexuális energiákra gondolok. Elfojtani, letagadni, kipellengérezni nagyon jól megtanítja nekünk a társadalom, de irányítani és hasznosan alkalmazni nem. Az az ukáz, hogy “ne csináld!”, még nem tanítás. Viszont attól, hogy letagadjuk ezt az energiát, még létezik. Így aztán, ha elfojtjuk, előbb-utóbb a felszínre tör, méghozzá torz módon. Ebből lesznek például azok a viselkedések, amelyeknek a következménye a sok abortusz.
És nem elég, hogy nem tanuljuk meg az energiáinkat irányítani és hasznosan alkalmazni, ha a felszínre törésének következményei vannak, jön a az elítélés és a megbélyegzés.

Én úgy gondolom, mielőtt elítéljük az ilyen viselkedést, például a gyerekünket illetően, nézzünk magunkba, hogy mi mit tudunk a témáról, és hogy tényleg megtanítottuk-e őt az egészséges használatára. Mert ha nem, akkor nincs jogunk a számonkéréshez! Ugyanígy nincs joguk azoknak az illetőknek számon kérni tőlünk semmit, akik nem tanították meg nekünk!

Lehet-e valamit jól működtetni, amit nem tanultunk meg? Nos, lehet, de ahhoz először meg kell tudnunk, hogy mi az, amit nem tudunk (ehhez felhasználhatjuk az elkövetett hibáinkat), aztán pedig meg kell tanulnunk. Sok gyakorlással! Harmadrészt ki kell védeni azoknak a tudatlan “jóakaróknak” a hatását, akik nem szeretnék, hogy megtanuljuk.

Te mit gondolsz erről? Neked vannak ilyen élményeid?

Nincsenek kapcsolódó bejegyzések.

Egy hozzászólás idáig: “Elítélni a múltunkat?”