A megfelelési kényszerről
július 1st, 2009
Azért írok a megfelelési kényszerről, mert napjainkban szerintem az állandó öngyilkos rohanás mögött ilyen jellegű lelki problémák állhatnak. Valószínűleg sokkal nyugodtabbak tudnák lenni, ha nem suttognák a fejünkben azt a mumusok, hogy: “csak akkor vagy értékes, ha halálra hajtod magadat”, stb. stb.
Ezen lelki probléma legmélyebb gyökere az alapvető biztonságérzet hiánya. Lehet például konkrétan az, ha valaki nem kívánt gyerek. És ez nem is muszáj, hogy ki legyen mondva a szülők részéről. Lehet, hogy csak tudat alatt hat, mert a szülők azt hiszik, akarták a gyereket, de valójában csak a családi-társadalmi elvárások, a “divat” miatt született meg. Ezt követően pedig nem tudtak vele mit kezdeni. És ez még nem is probléma, ha nem tudtak. A baj ott kezdődik, ha nem is akartak.
Mert akkor az ilyen gyerekkel a szülők többnyire tudat alatt éreztetik, hogy nyűg a nyakukon, púp a hátukon. Tisztelet a kivételnek.
Mit tesz erre a gyerek?
Mivel érzi, hogy égető szüksége van a szüleire, hiszen egyedül ők képesek kielégíteni azokat a szükségleteit, amelyek a felnőtté váláshoz kellenek, 
megpróbálja “kivívni” a szeretetüket. Mindig a kedvükre tesz, próbálja kitalálni, mit tenné őket boldoggá. A szülők viszont, mivel ettől nem fog megváltozni a gyerek nem kívánt jellege, továbbra sem tolerálják a gyerek reményteljes próbálkozásait.
A folytonos kudarcélmény mellett az örök próbálkozás és megfelelés annyira belefonódik gyerek a személyiségébe, hogy már nem tud meglenni nélküle. Megfelelési kényszerré alakul át. Annak a reményében, hogy “ha megfelelek másoknak, majd szeretni fognak”.
A kiút belőle igen fájdalmas. De megéri!
Az első a felismerés, hogy egyes embereknek, még ha belelilulunk is, akkor sem leszünk kedvesek. Viszont vigasztalhat a tudat, hogy nem a kényszeres emberrel van a probléma, hanem a szülőkkel.
A feladat: hogy abba tudjuk hagyni az örökös szélmalomharcot, tisztába kell jönni önmagunkkal. Tudni, hogy a Teremtő egyedi alkotásai vagyunk, bármi történjék is, minden alapvető jogunk és kötelességünk megvan, ami bárki másnak. Valamint a gyógyulásban célszerű támogató kört találni: olyan társakat, akik akkor is szeretnek, ha nem teszünk folyton a kedvükre. Ha néha lazítunk egy kicsit.
Neked vannak tapasztalataid a megfelelési kényszerrel kapcsolatban?
Ha még nem vagy feliratkozva a hírlevélre, de szeretnél értesítést kapni az új blogbejegyzésekről és letölteni egy ingyenes elektronikus könyvecskét a szorongások oldásáról, Kattints ide!
Ha aktív lélekápolást szeretnél, jelentkezz Skype-os ÉFT tanácsadásra! Kattints ide!
Kapcsolódó bejegyzések:
- A hernyó nem tud repülni Ha a hernyót megfeleltetjük egy kisgyereknek, aki sok képességnek még nincs birtokában, amit egy felnőtt automatikusan tud (felnőttkor = pillangónál...
- Spirituális gyereknevelés Mi is az, hogy spirituális gyereknevelés? Szerintem az, hogy a csemetével való jó kapcsolatunkat helyezzük előtérbe. És ebben sok minden...
- A bűntudat elfelejtése Hogyan tudjuk elfelejteni a káros bűntudatot? Tudatos kontrollal, sok gyakorlással, és mindenki érdekeinek megfelelő figyelembe vételével......
- Szeretet vagy elvárás? Sokan azt hiszik, szeretnek másokat, pedig csak elvárásokat támasztanak velük szemben. A kettő teljesen más!...
- Beteg a gyerek, gyógyítsd a szülőt Ha egy kisgyerek megbetegszik, pláne ha lelki gondjai vannak, rögtön nagyon aggódunk érte és visszük az orvoshoz. A cikk még...
Kategóriák: Félelem-szorongás, Gyerekkor, Megfelelési kényszer, Nem kívánt gyerek, Szeretet-figyelem-tisztelet, Szülő-gyerek kapcsolat, Önbecsülés | 
Címkék: Emberi játszmák, gyermek szorongás, gyermekkori szorongás, kényszerbetegség, manipuláció, Nem kívánt gyerek, önbizalom erősítés, szorongás gyermekkorban, Szorongás oldás, szorongó gyermek, verbális agresszió
Titi, telitalálat, ezt rólam irtad?
4.nem kivánt gyermek voltam, ráadásul megint lány, ki a fene örült nekem? Feldmár azt mondja, ahogy az anyád rád nézett a születés “pillanatában” – jelen esetben a csalódottság ülhetett ki az arcára anyukámnak -azt hurcolod egész életedben.
Én árnyalnám, nem egész életemben…, mert teszek érte! Köszi! Gyöngy
Gyöngyi,
Már ha magadra ismersz…
Igen, rólad is írtam.
Szerintem sok-sok embert érint. Például a Ratkó-nemzedék tagjai nagyon benne lehetnek a kátyúban ilyen okok miatt. És még ki tudja hányan. A nagy magyar panaszkultúra egyik oka lehet ez is.
Én azért remélem, hogy az anyád születésedkor rád vetett tekintetének hatását – még ha emlékszel is rá -, ha negatív volt, lehet legalább semlegesíteni. Én legalábbis ezen dolgozok. Örülök hogy te is.
Ne legyünk már az alapján megítélve, hogy mások mennyire örülnek nekünk…
Mit tehetünk akkor ha a szüleink “azt hitték akartak minket” vagy mit tegyen a szülő ha a “nem kívánt gyerek” nem tudja kivívni a szeretetünket?
Andi,
ha a szüleink igazából nem akartak minket, azzal talán nem nagyon tudunk mit csinálni. Kivéve, hogy erősítjük az energiáinkat, és feloldjuk magunkban a tőlük átvett negatív érzéseket. Mert az, hogy nem akartak minket, az ő negatív érzéseikről szól, nem a mieinkről.
Én úgy gondolom, hogy a (nem kívánt) gyerekünknek nem kivívni kell a szeretetünket, hanem célszerű megtanulnunk szeretni őt. Hiszen végül is nem ő hívott minket életre, hanem mi hívtuk életre őt, nem a gólya hozta csak úgy. Tehát felelősek vagyunk érte.