A depresszió és a szülés
Amikor a lelki problémák, a depresszió és a pánikbetegség körül kutakodtam, sok helyen a szülés és a gyerekvállalás körüli depressziós 
jelenségekbe ütköztem. Terhességi depresszió, szülés utáni depresszió, gyermekágyi depresszió…
És úgy látom, hogy sokszor elkövetik azt a hibát, főleg az orvosi körökben, hogy a depresszió okát egyes egyedül a hormonokban látják. Mindenért a szülés környéki hormonok felelősek, rájuk van fogva az összes probléma, ők a bűnbakok abban, ha egy várandós vagy gyerekágyas nő rosszul érzi magát. Az egészségügyi kezelést is erre alapozzák.
Igen ám, de miért választódnak ki azok a hormonok? Miért ingadozik a hormonszint? Ha az utcán bántanak, és nem tudom magamat megvédeni, akkor felmegy a stresszhormon szintem. Ha nem bántanak, vagy alapvető biztonságérzetem van, akkor normális marad. Tehát szerintem nem a hormonok a felelősek, hanem a történések, és az általuk kiváltott érzelmek, akár tudat alatt is! Vagyis, olyan érzelmek irányítanak minket, amelyeket a környezetünk alakított ki bennünk, és nem is tudunk róluk, ezért hívják őket TUDAT ALATTI érzelmeknek.
Most belemehetnék egy olyan fejtegetésbe, hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás, tehát hogy az érzelem okozza-e a hormonok szintjének változását, vagy a hormonok szintjének változása okozza az érzelmek megjelenését. Ezt inkább nem teszem.
Viszont azt tudom, tapasztalatból, hogy ha valakiben például bármilyen félelem van a gyerekvállalás iránt, mert ilyen családi mintákat hozott magával (például a családi környezete ezt sugallta bele, hogy a szülés milyen rémes, vagy hogy a gyereket milyen nehéz felnevelni) akkor ez a félelem leblokkolja azt az örömérzési képességet, amit egy új élet érkezése jelent, és a természetes folyamatoknak (terhesség, szülés) is akadályában áll.
A feladatunk ennek a félelemnek, ennek a mumusnak a megfejtése, hogy mit üzen nekünk, mennyi igazság van benne (gyakran kiderül, hogy az egész teljesen alaptalan és valótlan, egy szubjektív értékítéleten nyugszik). Mert csak ez vezet el ahhoz, hogy felhőtlenül tudunk örülni a gyerkőcnek, és még hírből se ismerjük a gyerekvállalással kapcsolatos depressziót.
Neked mi a véleményed?
Nincsenek kapcsolódó bejegyzések.
Publikálva ebben: Depresszió, EFT, Fejben dől el, Női problémák | 
Címkék: gyermekágyi depresszió, szorongás kezelése, szülés depresszió, szülés előtti depresszió, szülés utáni depresszió
Loading ...
Sheila Kitzingernek van erről a témáról egy könyve: A szülés árnyékában. Katarzis vagy krízis? Ebben többek között arról van szó, hogy a szorongás, ami szülés után jelentkezik, az sok esetben nem gyermekágyi depresszió, nem is a hormonok játéka, hanem ún. poszt-traumás stressz szindróma, amit a rossz szülésélmény, a szülés alatt elszenvedett traumák, kiszolgáltatottság, stb. okozzák. És a legnagyobb baj az, hogy ezek a nők rendszerint nem tudnak hova fordulni a problémájukkal, mert vagy gyermekágyi depresszióként jelölik meg az állapotot, vagy egyszerűen közlik velük, hogy más is túlélte, felejtse el, foglalkozzon inkább a gyerekével. Ahelyett, hogy azon gondolkoznánk el, hogy hogyan lehetne a szülést emberibbé, kevésbé kiszolgáltatottabbá tenni. És nem egy-két helyen és orvosnál, hanem általában. Az első szülésem előtt nagyon sok kisgyermekes anyukával beszélgettem, és volt olyan, aki azt mondta, hogy saját bevallása szerint a szülőszobán az őt ért atrocitások miatt képtelen másodjára teherbe esni. Tehát a probléma létező!!! Aztán találtam olyan anyukát is, aki ezért vetette el a második babáját. Na, erre már nem tudtam mit mondani
Szanita, köszönöm az értékes hozzászólásodat.
Szerintem nagyon jól látod, hogy a nőt ért megrázkódtatásokat sokszor próbálják úgy kezelni, hogy a gyerekre terelik a nő figyelmét. Ugye ilyenkor a nő még rosszabbul érzi magát, hogy neki örülnie kellene, de mégsem sikerül neki. Mert a mumusok a figyelemeltereléstől még ott maradnak a fejében.
Sajnos a nő gyakran tényleg egyedül marad a félelmeivel. Amelyek például arra is késztetik, hogy a dokinak mindent meg kell engednie, mert a doki a mindentudó, és nem szabad kiállnia a saját testéért.
Nagyon-nagyon borzalmas, és vérlázító dolog is egyben, ha egy magzatnak az anyját ért atrocitások miatt kell meghalnia… Mert nem sikerül kikérnie magának a bánásmódot ott és helyben, hanem utólag szorong miatta…
És az abortusz során vajon nem érik olyan behatások a kismamát, amik szülés során megjelennek?