Kalauz szorongós nőknek

Sokat lehet azon a kérdésen töprengeni, hogy mik azok a tényezők, amik az emberi életben nagyon alá tudják ásni az önbizalmat. Könyvtárnyi szakirodalom született már róla. Ha az én álláspontomat szeretném közzétenni, azt mondanám:

Az emberi játszmák mindenképpen ilyenek.

Mit értünk emberi játszma alatt?

Adott két felnőtt fél, akik valamilyen szempontból egymással hierarchikus viszonyban helyezkednek el:

• Szülő-gyerek
• Főnök-beosztott
• Tanár-diák
• Orvos-beteg
• Plébános-hívő
• Stb.

Emberi játszmának ezen kettősöknél azt lehet nevezni, hogy a hierarchiában feljebb álló fél érezteti a másikkal, hogy, úgymond, “ki a főnök“. Függetlenül attól, hogy kinek lenne igaza. Felhasználja a pozícióját, a tekintélyét, a tudását azért, hogy a gyengébbik felet megijessze, hogy kirántsa alóla a szőnyeget.

Valószínűleg te is tudsz sok olyan esetről, amikor az erősebbik fél nemhogy nem emelte fel szellemileg a gyengébbet (ami egyébként a szeretet szempontjából kívánatos lenne), a kevesebb tudással bírót, hanem visszaélt a felette levő hatalmával. Fontos tényező viszont, hogy a gyengébbik fél pedig hagyta magát, mert a fejében levő mumusok és lelki sebek arra kondicionálták őt, hogy “tűrjön”.

Hogy hogyan lehet ezt kivédeni, és megőrizni a méltóságunkat?

Sajnos elkerülhetetlennek tartom, hogy időnként ne kerüljünk gyengébb pozícióba egy emberi kapcsolatban, és az is valószínű, hogy lesznek, akik visszaélnek a hatalmukkal velünk szemben. Ezért, véleményem szerint a hierarchiában lejjebb álló például ezeket teheti önmagáért:

• Erősítheti azt a hitét, hogy ő is a Teremtő alkotása, ezért, mint bárki másnak, alaphelyzet szerint joga van a véleményéhez, a boldogsághoz, az egészséghez, az ideje, a pénze, stb. feletti rendelkezéshez. A lelkivilágát és a testét ő ismeri a legjobban, mivel ő él benne, az övé.

• Tanulhat, hogy felismerje, hogy emberi játszmába került, ami nem az ő alacsonyabb értékéről szól, hanem a játszmát játszó személy hatalommal való problémájáról.

• Nem árt, ha begyakorol egy-két mentális védelmi technikát, amivel elkerüli, hogy belemenjen a hatalmi harcba, és például magyarázkodni kezdjen ahelyett, hogy egyszerűen kisétálna a csapdából.

Fontos! Ahogy egy általam tisztelt nagyon bölcs szerzőtől olvastam, hogy ha valakiből gurut csinálunk, akkor ki vagyunk téve a hatalmi játszmáknak, mert saját magunkat alacsonyítjuk le! Ezért ez a viselkedés kerülendő!

Te hogyan őrzöd meg az önbizalmadat emberi játszmákban?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. A bűntudat elfelejtése Hogyan tudjuk elfelejteni a káros bűntudatot? Tudatos kontrollal, sok gyakorlással, és mindenki érdekeinek megfelelő figyelembe vételével......
2. A túlérzékenységről A bántásokra való túlérzékenység, depressziós hajlam nem bűn. Hanem egy lelki sérülés következménye. Nézzünk mögé!...
3. Az önbizalom gyökerei Felhívom a figyelmedet egy olyan neveltetési mintára, amelyet jobb ha elkerülsz, vagy tudatosítasz, mert káros az önbizalomra....
4. A hernyó nem tud repülni Ha a hernyót megfeleltetjük egy kisgyereknek, aki sok képességnek még nincs birtokában, amit egy felnőtt automatikusan tud (felnőttkor = pillangónál...
5. Nyugtával dicsérd a napot? Bátran dicsérhetjük nyugtával a napot, ha minden pillanatáért minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy szép legyen....

2 hozzászólás idáig: “Az önbizalom és az emberi játszmák”