Nem kell beletörődni
Sajnos sokszor tapasztalom azt, hogy a családokban van valami olyan alapvető életviteli probléma, ami nagymértékben rontja az életminőséget, és a családtagok ezt elfogadják, “megtanulnak vele együtt élni“. Mint az allergiával. Méghozzá úgy, hogy nem teszik fel a kérdést, hogy muszáj-e ennek így lennie, vagy tudunk valamit javítani a helyzeten? Nem kihívásként, megoldandó feladatként fogják fel a nehézségeket, hanem amikor panaszkodásra kerül a sor, beszállnak abba a versengésbe, hogy ki tud több katasztrófát felsorolni, kinek van nagyobb nyűgje.
Életbeli példa: a kisgyerek több éves koráig háromóránként felkel éjszaka szopizni. Ez bármilyen felnőtt számára embert próbáló feladat, hogy minden
egyes éjszaka háromóránként megszakad az alvása. Ha hosszabb ideig fennáll a helyzet, előbb-utóbb zombivá válik a szülő. És ekkor már tényleg lesz ok panaszkodni, mert megnő például a balesetveszély, nem fogja tudni gondosan végezni a munkáját, stb. stb.
Én a mostani ismereteim birtokában biztosan nem fogadnám el a helyzetet. Ugyanis szerintem két lehetőség mindenképpen van:
- A gyerek alaptermészete rossz alvó. (Bár ezt nem tartom nagyon valószínűnek, mert az álmatlanságot szorongások vagy helytelen alvási szokások szokták előidézni.) Ekkor nem nagyon van mit tenni, maximum a kényelmünket lehet javítani, hogy ne kelljen messzire menni a gyermekért, ne ébredjünk fel túlzottan.
- A gyerek valamilyen félelem vagy szorongás miatt ébred fel háromóránként. Egy kisgyerek nagyon rá van hangolódva a szülőkre, elsősorban az anyára, érzi a legkisebb rezdülésüket is, és ha az anya fél, a gyerekre is ráragad. Ez a félelem lehet például az anya olyan irányú szorongása, hogy nem tudja elengedni a gyerekét, nagyon ragaszkodik hozzá, mert mondjuk a világot nagyon veszélyesnek tartja, ahol a gyermekeknek nem biztonságos önállóan létezni.
A második esetben a félelem okának felkutatásával és orvoslásával helyrehozható az éjszakai nyugalom. Még az is lehetséges, hogy pusztán egy környezeti tényező akadályozza a nyugodt alvást. Tehát keresni kell a probléma okát, és így javítani mindenképpen lehet a helyzeten, ezért nem érdemes panaszkodni. Mert van megoldás!
Neked vannak ilyen irányú tapasztalataid?
Kapcsolódó bejegyzések:
- Esni tudni kell Szoktál szorongani olyan kisebb-nagyobb balesetek miatt, amelyekben te elestél, megütötted magadat, netán nagyobb bajod is lett, és a többiek nemhogy...
- Miért nekem kell megváltoznom? Változzon meg ő! Nézzük meg pontosan, mit is takar az, ha egy másik embert meg akarunk változtatni, mert nem bírjuk elviselni az egyéniségét...
- Ha a szülőktől félni kell Rengeteg szorongás forrása a mostani felnőttekben a gyerekkoruk tekintélyelvű nevelése. Hogy mi a tekintélyelvű nevelés? Nagyon dióhéjban annyi, hogy a...
- Kell egy kis áramszünet Ha folyamatosan csak hajtasz-hajtasz, és nincs kikapcsolódás az életedben, akkor ne csodálkozz, hogy rosszul érzed magadat a bőrödben!...
- Spirituális gyereknevelés Mi is az, hogy spirituális gyereknevelés? Szerintem az, hogy a csemetével való jó kapcsolatunkat helyezzük előtérbe. És ebben sok minden...







