Hogyan járhatok mindenkinek a kedvében?
június 11th, 2009
Sajnos ki kell hogy ábrándítsalak: sehogy.
Mielőtt még nagyon elszontyolodnál, elmagyarázom, miről van szó.
Lehet hogy gyerekkorodban nem tanítottak meg a következőkre, és talán a későbbiekben sem vetted észre ezt a törvényszerűséget (és lehet, hogy ezért sokszor fejjel mentél a falnak), ezért most felhívnám rá a figyelmedet. Nekem is sok ideig tartott, amíg rájöttem, de a fő hogy rájöttem. 
A tevékenységed és az egyéniséged önmagában se nem jó, se nem rossz (illetve rossz is és jó is egyszerre). Ha amiatt szorongsz, hogy jó vagy-e vagy rossz valamiben, akkor ennek az lehet az alapja, hogy gyerekkorodban milyen környezetben voltál, mit vettek észre rajtad, mit hangsúlyoztak. Ha szinte csak a rosszat (tehát folyamatosan kritizáltak és sohasem dicsértek), akkor valószínűleg sokat szorongsz és önbizalomhiányod van. Viszont tudnod kell, hogy az élet nem így működik, és ez nagyon torz visszajelzés volt a részedre, mert az, hogy mások hogyan ítélnek meg, kizárólag az ő tapasztalataikon, akaratukon, előítéleteiken múlik.
Szép kis kilátások, mi? És hogyan lehet mások gondolatait befolyásolni?
Nos, megpróbálhatod, de vannak olyan emberek, akiknek ha fejreállsz sem leszel kedves. Mert egész egyszerűen nem az a céljuk, hogy megértsenek téged, hanem az, hogy érzelmi játszmákat játsszanak, amelyekben bebizonyítják: ők az urak a háznál és szépen leszívjanak téged. Ennek persze oka van az önbizalomhiányukban, de ez rajtad nem sokat segít.
Viszont jó hír az is, hogy vannak olyan emberek is, akik alapban jóindulattal viseltetnek irántad. Akik jót akarnak neked. Őket célszerű keresned, velük tanácsos valamit kezdened. A többiekkel szemben pedig védekezni kell (ha jót akarsz magadnak): mentálisan, fizikailag, stb.
Tehát akkor összefoglalóan:
Nem tudsz mindenkinek a kedvében járni. Ez a próbálkozás eleve elvérzésre van ítéltetve. Viszont az embereket tudod csoportosítani:
- Akik örülnek neked, a jólétednek, hogy jól érzed magadat a bőrödben. A teendőd: velük barátkozol, a társaságukban töltöd az idődet.
- Akik kritizálnak. Itt kétfajta kritika lehetséges: építő és romboló. Az építő kritikát érdemes megfogadni, a romboló kritikával szemben védekezni kell. Nem érdemes harcolni velük, küzdeni az elismerésükért, mert nem látnak tovább a saját orruknál.
Akárhogy is nézem, itt is kétféle választási lehetőség van, így érvényesül a dualitás, mint ahogy az élet összes többi területén is. Mert az élet maga a dualitás.
Te hogyan látod ezt a kérdést?
Ha még nem vagy feliratkozva a hírlevélre, de szeretnél értesítést kapni az új blogbejegyzésekről és letölteni egy ingyenes elektronikus könyvecskét a szorongások oldásáról, Kattints ide!
Ha aktív lélekápolást szeretnél, jelentkezz Skype-os ÉFT tanácsadásra! Kattints ide!
Kapcsolódó bejegyzések:
- A túlérzékenységről A bántásokra való túlérzékenység, depressziós hajlam nem bűn. Hanem egy lelki sérülés következménye. Nézzünk mögé!...
- Nyugtával dicsérd a napot? Bátran dicsérhetjük nyugtával a napot, ha minden pillanatáért minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy szép legyen....
- Az önbizalom és az emberi játszmák Nem árt, ha tudsz róla, hogy mik azok az emberi játszmák és hogyan hatnak az önbizalomra....
- Jogunk a boldogsághoz Miért nem érzik azt sokan, hogy joguk van boldognak lenni? Szerintem egy társadalmi dogma miatt!...
- Megbocsátás vagy szembenézés A klasszikus, mindent eltűrésre buzdító megbocsátás filozófia újragondolása az érdekérvényesítés mezsgyéjén....
Kategóriák: 
Címkék: 
Kedves Titi!
Mint mindig, itt is fején találtad a szöget! Bizony, ez nekem is nehéz lecke volt, de tudom, hogy így van, mert vagy baráti kezet nyújt egy ember, vagy a háta közepére sem kíván. Ha pedig nem kedvel, akkor a fejem tetejére állhatok, akkor sem változik a helyzet. Az ilyen embereket igyekszem messziről szeretni. Aki pedig őszinte velem és tetteit általában a tisztelet és szeretet irányítja, azt áldom és meg is mondom neki.
Van egy barátnőm, akit kb. 15 éve ismerek és sosem töltöttünk sok időt együtt, de bármikor beszélünk, mindketten jól érezzük magunkat és utána mindig elégedettséget és hálát érzek. A 15 év alatt egyszer nem volt olyan, hogy vitába szálltunk volna, mert ha bármikor is másképp láttunk valamit, mosolygunk és azt mondjuk: én ezt máshogy látom, mint te. Attól független sosem érezzük úgy, hogy elítélnénk egymást, mert minden, amit mondunk, tisztelettel történik.
Úgy szeretném, ha több ember célul tűzné, az őszinte, de tiszteletteljes beszédet és, hogy a szépet és a jót is elmondanák egymásnak az emberek, nem csak azt, ami bosszantja őket.