Stresszoldás hatékonyan és természetesen

Forrás: Facebook

Hogy mit értek “tompító szerek” alatt? Biztosra veszem, hogy sokan vannak a Lélekápolás hírlevél listán olyan olvasók, akik már szedtek patikában kapható nyugtató, hangulatjavító és egyéb szereket, természeteset és kevésbé természeteset egyaránt. És abban is biztos vagyok, hogy vannak köztük olyan olvasók is, akik (nagyon) nem voltak megelégedve a hatásukkal, és valami jobb megoldást keresnek helyettük. Ezért ebben a bejegyzésben össze fogom foglalni, hogy én mit tapasztaltam a patikai szereknél, és mit a szelíd stresszoldó (mód)szerek (az egyszerűség kedvért a Moksa Elixírt fogom emlegetni, de vannak jó alternatívái, amelyekkel ki is egészítik egymást: ÉFT, kineziológia, meditáció, jóga és egyéb mozgásformák, agykontroll, Theta Healing, stb.) megfelelő használata esetén. Mert (sajnos) a gyerekkori környezetem nem tudta olyan természetes tippekkel kezelni a feszültséget, mint amilyeneket a Lélekápolás hírlevélsorozatban olvashatsz, így ennek köszönhetően nekem is volt szerencsétlenségem az előbbihez – pl. vizsga előtti alvászavar miatt, és szerencsém az utóbbihoz. És csakis a színtiszta igazat!

Ha Neked is volt ilyen tapasztalatod, szeretettel várom a hozzászólásokba! Köszönöm szépen!

Az összehasonlítást egy táblázatba foglaltam össze.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Mostanában több olyan panaszt hallottam ismerősöktől, aki dolgozik, dolgozna magán az ÉFT-vel (vagy használna más szelíd stresszoldó eszközöket, Moksát, kineziológiát és társait a saját közérzetének a javítására, egészségének a helyreállítására), de valaki a környezetében sokat kötözködik miatta. Nemcsak hogy nem támogatja, de egyenesen bolondnak minősíti őt, megszégyeníti, lejáratja, szekálja, csúfolja, “kuruzslásnak” titulálja. Teszi ezt a kötözködő úgy, hogy nem hajlandó még ki se próbálni a módszert, eszközt, mert ugye nem hisz benne… Holott az ÉFT-ző, Moksázó emberke érzi, hogy (jó) hatással van rá az ÉFT gyakorlása, a cseppek szedése. Ezért ebben a bejegyzésben adok néhány pozitív praktikát arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet leszerelni az ilyen energiavámpír emberek áskálódásait, ha Te is Marslakónak érzed magadat a tevékenységed miatt. Elmondom, hogy én milyen módokon szoktam megvédeni magamat, visszadobni kenyérrel neki – attól függően, hogy ki az illető és éppen mi jut az eszembe.

Olvasd tovább a bejegyzést »

A minap “beszélgettem” a Facebookon egy gyerekkori barátnőmmel, akiknél hosszú évek óta nem jön össze a baba, pedig “rajta vannak a témán” a férjével. Ennek folytán ő is bekerült az egészség-betegségügy útvesztőjébe: orvostól orvosig küldik, az utolsó sejtig kivizsgálják fizikai szinten: sztk-s nőorvos, endokrinológus és társai, de egyelőre nincs eredmény. Ahogy ő fogalmazott, el van veszve a millió (szerintem nem holisztikus szemlélettel dolgozó) orvos között. Fizikailag nagyjából minden rendben, a hormonpanel, peteérés vizsgálat, petevezető átjárhatóság, vércukorszint és leendő apa is, mintha egy kis pcos lenne, de semmi komoly. És természetesen mindenki mást mond. Találgatnak, kísérleteznek és jól összezavarják őt, és még az összezavarási (akarom mondani, vizsgálati) időpontokra is hónapokat kell várni, és az idő csak telik, csak telik… Már a lombikos megoldáson gondolkodnak, mivel teljes a tanácstalanság.

Itt az eredeti terveim szerint egy fejtegetés lett volna az írásban arról, hogy miért nincs semmi szükség arra, hogy tudjuk, mi fán terem például a hormonpanel és a TSH, és hogy szerintem miért veszik el az egész babaprojekt lényegét ezek a gépies és lélektelen dogok, de meggondoltam magamat. Nézzük meg inkább rögtön azt, hogy:

Olvasd tovább a bejegyzést »

Kivert a víz a címtől? Ha igen, ez csak azért lehet, mert valószínűleg Téged sem egészségesen tanítottak az írás tudományára az iskolában. Lehet, hogy ugyanolyan stresszelő, poroszos módszerrel próbáltak fogalmazásra buzdítani, mint amit már a nyelvtanulásról szóló bejegyzésben is megemlítettem. Lehet, hogy a Te tanárod sem ismert agyműködést igazán serkentő-javító praktikákat. És lehet, hogy nem is az volt a célja, hogy mindenkiből kihozza a lehető legjobbat, hanem az, hogy leosztályozzon, mert erre kötelezték. Nem törődve azzal, hogy ez a Beléd rögzült írás-önbizalomhiány aláássa az egész életedet, és örökös sikertelenségre ítél. Hogy hogyan?

Néhány napja megkértek, hogy nézzem meg egy ember önéletrajzát, aki már 1 éve nem talál munkát magának. Hogy látok-e benne valamit, ami okozhatja a sikertelenségét. Elég volt rápillantanom, már szemet is szúrt, hogy többek között mik lehetnek a hiábavaló próbálkozás hátterében!

Olvasd tovább a bejegyzést »

Amikor valakinek beszélek arról, hogy az élete és az egészsége vissza-, helyreállításához szelíd módszereket és eszközöket is mindenképpen érdemes használnia, mert hosszú távon eredményesek, és nincs mellékhatásuk, gyakran kapom azt a kifogást, hogy nem akarja őket kipróbálni, mert nem hisz bennük. Ezért aztán úgy gondoltam, ideje kicsit alaposabban (újra) megnézni, mi is az a HIT tulajdonképpen, és miért is szoktuk fontosnak tartani, hogy higgyünk valamiben.

A definícióm szerint a HIT = általános állítás, amit a világról vagy annak egy részéről igazságként, tényként fogadunk el saját magunk számára a neveltetésünk és az eddigi élettapasztalataink alapján. Mert “úgy van, és kész, hiszen eddig mindig azzal találkoztam”! És mivel a világnak sok alkotóeleme van, amikről eddig sokfélét éltünk át, ezért nemcsak a Teremtőről van hitünk, hogy például létezik-e vagy sem, hanem sok-sok hitünk van a világ minden eleméről. A sok hitet pedig hitrendszernek is hívhatjuk. És ennek a hitrendszernek az egyes hitei, azoknak a minősége dönti el, hogy rendben tudjuk-e tartani az életünket vagy sem, egészségesek vagyunk-e vagy betegek, harmóniában élünk-e vagy diszharmóniában.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Bizonyára már tudod, hogy Bódi László, azaz Cipő, a Republic együttes frontembere 47 évesen úgy döntött, hogy az égi utakon zenél tovább.

Mivel igencsak lélekápoló (dallamos, érzelmeket kifejezni segítő) zenéket szerzett, szeretnék róla megemlékezni – kár, hogy nem jutott előbb eszembe, hogy betegyem ide a blogra.

Én is ahhoz a generációhoz tartozok, akik a Republic zenéjén nőttek fel, 11 éves voltam, amikor megalakultak. Kezdetben nem ismertem őket, de aztán elvittek egy nyár esti koncertre és ott magával ragadott a hangulat, a show, amit a zenekar művelt.

Nagyon sok mindent elmondtak Cipőről a médiában: hogy utánozhatatlan egyéniség volt, és hogy nagyon szomorú dolog, hogy ilyen fiatalon eltávozott közülünk. Ezekkel mind egyetértek. Csak azt sajnálom, hogy nem vigyázott magára jobban.

“Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat…”

Íme  ”néhány” pillanat abból a rengetegből, ami Bódi Lászlóból itt maradt:

Köszönünk mindent, kedves Cipő, nyugodj békében!

Mostanában sok olyan kérdést kapok szülőktől, hogy egész pici gyerekeknél, akik még nem tudnak beszélni (vagy tudnak, de nem tudják elmondani, hogy mi a bajuk), hogyan lehet orvosolni az életviteli és a viselkedésbeli problémákat. Mert ilyen probléma az van nekik sok: nem esznek (vagy túl sokat esznek), nem (vagy rosszul) alszanak, agresszívan viselkednek, és így tovább. Ezeket nevezhetjük evészavarnak, alvászavarnak, viselkedészavarnak… A sok kérdés miatt itt, a blogon fogom kifejteni a meglátásomat a témáról.

Tehát lássuk, mi is állhat az ilyen viselkedés hátterében (azon túl, hogy a nagyon piciknek a hasuk is szokott fájni, a fogzásuk is bonyodalmakat okozhat, és nem árt, ha jó helyen alszanak, és hasonlók).

Szerintem (nagyon dióhéjban) ezen jelenség hátterében az áll, ami egy felnőttnél is állni szokott: elfojtott belső feszültsége lehet a picinek. Ez a feszültség aztán izomgörcsöket okoz neki (erről itt írtam), ami folytán a létfontosságú belső szervei nem kapnak elég vért és tápanyagot, és a szervezete és az életfunkciói nem tudnak jól működni.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Nemrégiben, számomra kicsit furcsa körülmények között meghívtak egy webkonferenciára, amin internetes munkáról, hálózatépítésről volt szó. Ott az előadó többek között arról is beszélt, hogy erre a típusú munkára fiatal, huszonéves emberek nem nagyon alkalmasak, mert nem tudnak hozzájuk csatlakozó idősebbeket segíteni…

Nem tudom, honnan vette ezt a kijelentését, de eléggé megbotránkoztam rajta. Sokat kopogtattam utána, hogy újra rendet rakjak a lelkemben. Véleményem szerint ez egy csúnya sztereotípia, hátrányos megkülönböztetés a fiatalok felé. (Az ilyeneket és miattuk kialakult önbizalomhiányt oszlatjuk a Munkahelytaláló Tréningen is.) Merthogy az életkor igencsak mellékes, ha arról van szó, hogy ki milyen munkát képes jól elvégezni (és szeretni). Nekem legalábbis kapásból két olyan példa is eszembe jutott a közvetlen környezetemből, amiben fiatal emberek, főleg nők, pályakezdőként is igen talpraesettek és rátermettek, és nagyon jól megállják a helyüket akár emberek irányításában is. És minél többet gondolkodok, annál több ilyen példa jut az eszembe. Többek között 30 év alatti volt életem egyik legjobb főnöknője (akinek nagyon sokat köszönhetek) a munkahelyemen, amikor odakerültem hozzá. És jelen pillanatban a 33 évemmel 5 embernek segítek a Moksa Elixírnél, közülük mindegyik idősebb nálam. A legidősebbek potom 70 év felettiek. Egyikük néhány éve már mondogatja, hogy sokat tanul tőlem (én is tőle).

Hab a tortán, hogy ismerek sok olyan idős embert, akik nemhogy másokat irányítani nem képesek, de még a saját életükkel is hadilábon állnak sajnos. Ha nem lennének ilyen emberek, nem létezne ez a weboldal sem.

De akkor most beszéljünk arról, hogy mi az, ami igazán meghatározza azt, hogy ki milyen munkára alkalmas.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Ez az írás már vagy 9 hónapja várja, hogy kikerüljön a blogra. Akkor történt velem a megörökített sztori, de csak most jött el a nyilvánossá tétel ideje. Ami késik, nem múlik, és bőven kapcsolódunk az előző kettő bloghoz is.

Körülbelül 4 hónapos várandós voltam a fiammal, amikor egy reggel úgy ébredtem fel, hogy azt éreztem: a derekam majd’ kettétörik, és moccanni sem tudok. Tettem néhány sikertelen kísérletet, hogy felkeljek az ágyból, aztán feladtam. Tudtam, hogy segítség nélkül nem fog menni.

Ha ilyenkor a hagyományos egészségügyi szemléletben gondolkodunk, és nem hallgatunk a testünkre, akkor valószínűleg beletörődünk, hogy “a várandósság ezzel jár, biztos a gyerek súlya nyomja a gerincet”, és így tovább. És vagy “úgy maradunk”, vagy fájdalomcsillapítót veszünk be, vagy jobb híján az injekciót választjuk. De mivel az ilyen ízületi fájdalmak is lelki terhektől, stressztől, begörcsölt izmoktól alakulnak ki (mint ahogy itt már írtam), az inkább az ÉFT-hez folyamodtam. Tehát elkezdtem akupresszúrázni, ÉFT-vel kopogtatni, a Fájdalom Üldözése Technikával (részletek róla az Önsegítő Klubban), hogy segítsek magamon. Nagyon hamar eszembe jutott, hogy mik azok, amiktől begörcsöltek az izmaim. Az a sok dolog, amiken agyaltam!

Olvasd tovább a bejegyzést »

Nem is olyan régen kikapcsolódásként feltöltöttem a Facebookra néhány fotót saját készítésű textilneműkről. Néhányan rácsodálkoztak a képekre (bár már említettem, hogy hobbivarrónő vagyok, pl. itt), kaptam kérdést is, hogy: hogyan tudok ilyeneket megvarrni, amikor ő a gombokkal is hadilábon áll. Megnyugtattam a kérdezőt, hogy nehogy azt higgye, hogy én mindig tudtam így varrni. Jaj, dehogy! Kezdetben rengeteget bénáztam. És most is szoktam bénázni. Csak kellően megszállott vagyok ahhoz, hogy újra és újra próbálkozzak, és a végén sikerül.

Elmesélem, hogyan tanultam meg varrni, lényegében autodidakta módon.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Annyiszor volt már szó a Lélekápolás honlapon a stresszről és a szorongásról konkretizálás nélkül, hogy úgy gondolom, ideje közérthetően és hétköznapi módon definiálni őket, hogy mi fán is teremnek pontosan.  Merthogy véleményem szerint a stressz és a szorongás szavak egymás szinonimái, ugyanannak a dolognak a kétféle kifejezése. És azért is szeretném tisztába tenni ezt a két fogalmat, mert így sokan nem értik, hogy minek is kell velük foglalkozni, mire föl ez a nagy felhajtás, hiszen azt sem tudják, hogy mi a csuda is az a stressz és a szorongás, és hogy nekik egyáltalán van “olyanjuk” (mert minden embernek van, akinek van földi teste).

Tehát, mi is az a stressz és szorongás?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Hogy vagy? – Ezt valószínűleg sokszor meg szoktad kérdezni az ismerőseidtől és barátaidtól, akikkel összefutsz. És ők is megkérdezik Tőled. Ha éppen rossz passzban vagytok, lehet, hogy a kérdésre válaszolva elkezditek sorolni egymásnak a panaszaitokat, azokat a dolgokat, amiken éppen stresszeltek, amik gondot okoznak, és vigasztaljátok egymást. Ha pedig jól érzitek magatokat a bőrötökben, vagy semmi sem jut az eszetekbe, akkor azt mondjátok, hogy “Köszönöm, jól!”

Ugyanakkor a válasz erre a kérdésre teljesen más is lehet. Egy ideje szokásommá vált, hogy az őrületbe kergetem azokat, akik megkérdezik tőlem, hogy hogy vagyok.

Mert mit szoktam mondani?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Ezt a videót először egy hírlevélben kaptam meg, de azóta számtalan helyen láttam és ismerősöktől is megérkezett. Nem tudom nem feltenni a blogra, mert annyira szép és lágy, pont az, amire stresszoldás gyanánt szinte mindenkinek szüksége lenne minden nap. Ráadásul ha így indulna az életünk, nagyságrendekkel kevesebb betegségünk lenne felnőtt korunkban!

A felvétel egy francia nővérről készült, miközben saját babafürdető technikával kényeztet egy csecsemőt (újszülöttet). Lenyűgöző, ahogy megnyeri a kisbaba bizalmát, mert gyengéden bánik vele, odafigyel rá, folyamatosan beszél hozzá, mindent lassan végez és nem csinál olyat, ami rossz neki. Így ő el tud lazulni.

Nagyon szeretnék a gyerek helyében lenni. És Te?

(Megjegyzés: hasonló ellazító kényeztetésben van része annak, aki ÉFT tanácsadáson vagy valamilyen ÉFT tanfolyamon vesz részt – ennél ugyan nincs víz, de az odafigyelés és az ellazítás megvan - , vagy annak, aki Moksa Elixírt fogyaszt).

A pénzügyekkel kapcsolatos rossz érzések és az anyagi helyzet gyógyítása után teljesen új vizekre evezünk a Lélekápolás honlapon. Kulisszatitkok is lesznek az elmúlt 1 évemből!

Ha kíváncsi vagy, mik ezek, rögtön itt az első! Néha, egy-egy blogban (például itt) és hírlevélben röviden utaltam rá, hogy bővülni fog nálunk a család, ami időközben meg is történt. Örömmel értesítelek róla, hogy augusztus végén, (naná hogy) ÉFT-s szüléssel Henrik fiam szerencsésen és egészségesen megérkezett közénk.

Mivel a picur születése előtt a babavállalással kapcsolatosan nem volt minden rendben a fejemben, és ennek jeleként tapasztaltam aggasztó előzményeket is, nem mertem csak úgy nekifutni a várandósságnak, hanem dolgoztam az ügyön. Röviden összefoglalom, hogy stresszoldó terapeutaként, a kollégáim hatékony közreműködésével hogyan oldottam fel a saját feszültségeimet, mi mindent “vetettem be” annak érdekében, hogy gördülékennyé tegyem a folyamatot (hogy aki hasonló problémákkal küzd, lássa: van megoldás!). És azt is elárulom, hogy ennek szép eredményi lettek! Hogy is van a mondás? Segíts magadon, Isten is megsegít? Tehát, ha azt mondjuk, hogy “Hála Istennek”, tulajdonképpen a segítő munkának mondunk köszönetet. Hála a munkának!

Tehát, lássuk, (például) milyen tudat alatti pszichés feszültségek lehetnek az akadályai egy zökkenőmentes várandósságnak, és hogyan lehet ezeket oldani.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Az egyik előző bejegyzésért, ami az anyagi helyzet gyógyításáról szólt, és lényegében a szerzői jog tiszteletben tartását tárgyalta, kaptam hideget-meleget. Sokaknál kiverhette a biztosítékot! Igen, tudom, hogy ez egy nagyon kényes téma, mert a világunkban való alap anyagi biztonságérzetünkhöz szükséges, hogy mindenhez hozzájussunk, amire szükségünk van, információkhoz és pénzhez is… És ha az alap biztonságérzetünk nincs rendben, mert már kicsi korunkban eltávolítottak tőle, nagyon nyomorultul tudjuk érezni magunkat, és nagyon meg tudunk sértődni – arra is, aki próbálja felhívni a figyelmünket fontos, de fájdalmas dolgokra, amik gyökeresen ellentmondanak annak, amit eddig hittünk a világról. Hiszen mindenki biztonságra és szeretetre vágyik, ami napjainkban pénzenergia nélkül nehezen elképzelhető. Tehát muszáj beszélni róla.

Kérdések is érkeztek, főleg olyanok, hogy mit tehetünk akkor, ha jelenleg nincs (elég) pénzenergiánk megvenni a szerzőtől / termelőtől / szolgáltatótól stb. azt, amire oly nagy szükségünk lenne.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Néhány évvel ezelőtt nagy újdonságnak és szenzációnak számított Magyarországon a Béres Csepp, ami ugye magyar találmány, és arra hivatott, hogy a működéshez hiányzó ásványi anyagok és nyomelemek pótlásával segítse az emberi test egészséges működését, annak a helyreállítását. Ismered? Biztosan, ki ne ismerné. Azért említem ezt meg, mert nemrég, amikor egy rokonommal beszélgettem, akinek szintén magyar találmányt, Moksa Elixírt vittem az asztmájára és a sok egyéb pszichés eredetű problémájára, azt kérdezte tőlem, hogy ugye akkor ez a csepegtetős szer olyan, mint a Béres Csepp. Elgondolkodtam. Igen, hasonló, csak a Moksa Elixír nem a testre hat, hanem a lélekre, hiányzó, összekuszálódott élethelyzetekkel kapcsolatos információkat pótol benne, ezzel állít helyre.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Még egy-két fontos dolog és pontosítás az anyagi helyzetről és a pénzstresszről…

Úgy érzem, hogy a sorozat első részében az egészséges elfogadás értelmezése konkretizálásra szorul, ezért kicsit pontosítottam a leírtakat, és ide is kifejtem (bár ott is igyekeztem olyan példát választani, ami egyértelművé teszi, hogy mire is gondolok).

Tehát: akkor jó örömmel és jó szívvel elfogadni valamit, ha azt a tulajdonosa örömmel adja, ajándékba. Mert mi történik akkor, ha nem a tulajdonosától kapjuk az ajándékot? A közelmúltban beszélgettem egy nagyon kedves barátnőmmel arról, hogy miért nem szerencsés például az, hogy mostanában az Internetről sok mindent le lehet tölteni, látszólag ingyen, ajándékként, megosztós oldalakról. Például olyan zeneszámokat, könyveket, fotókat is elektronikus formátumban, amiket a szerzőjük sok munkával alkotott meg, és kaphatók a boltokban. A barátnőmmel két nagyon érdekes dolgot vettünk észre olyanokon, akik letöltik és használják ezeket (kölcsön)kérés, megvásárlás, a szerző hozzájárulása és/vagy a rá való hivatkozás nélkül (akinek nem inge, ne vegye magára):

Olvasd tovább a bejegyzést »