Tedd rendbe magadat!
Nemrég egy holisztikus oktatási anyagban olvastam egy gondolatot, ami nagyon megfogott. Mégpedig ezt: “A nyugati és a keleti orvoslás között
döntő különbség, hogy a nyugati szemlélet szerint az orvos kiemeli a környezetéből a beteget, mint a halat a vízből, “kiszedi” a szerveket, kezeli, megpróbálja rendbe rakni, aztán visszateszi abba a koszos vízbe, amelyben eddig élt. A keleti szemlélet megtisztítja a hal teljes szervezetét, a vizet, amelyben él, sőt, még adalékanyagokat is juttat az éltető közegbe, hogy még egészségesebb legyen az a környezet, amelybe visszakerül.”
Hogy miért írom le ezt?
Ha még nem vagy feliratkozva a hírlevélre, de szeretnél értesítést kapni az új blogbejegyzésekről és letölteni egy ingyenes elektronikus könyvecskét a szorongások oldásáról, Kattints ide!
Hogy ne az új függönyt kelljen megenni csipsszel 1
Az agyféltekék összehangolásáról szóló írásomban Éva hozzászólása nyomán (köszönöm neki) előbukkant egy olyan téma, ami nagyon sok szorongást idéz elő az emberekben napjainkban. Ez a téma a “Beszéljünk a munkádról” című cikkben is ki volt vesézve, bár nem olyan módon, ahogyan a szorongást a legtöbb emberben generálja, mert a cikk csak a pénztáros alkalmazottak
pénzzel kapcsolatos munkahelyi félelmeit mutatta be. Ők a munkájuk során felelősek a pénz helyes kezeléséért és megőrzéséért. A munkaadó köteles pénzkezelési szabályokat felállítani, és biztosítani a megfelelő eszközöket a pénz biztonságos tárolásához (a cikkben leírt esetben ugye ez nem történt meg, hiszen nem volt zárható szekrény). Az alkalmazottnak a szabályzatot be kell tartania. Márpedig a szabályzat legtöbbször kiköti, hogy ha hiány van, azt az alkalmazottnak a pénzért való felelőssége miatt a saját fizetéséből kell kipótolni.
De nem is ide akartam eljutni.
Hanem oda, hogy a nagy szorongásokat generáló téma napjainkban az anyagiak. Azaz, a pénz! Illetve, egészen konkrétan, a saját otthoni pénzügyeink!
Hogyan bánjunk egy szorongó emberrel?
Ezt a témát a honlapstatisztikából vettem (kulisszatitok: bizony, ilyen is van, lehet látni, hogy az emberek mire keresnek az Interneten, és milyen keresőkifejezésekre találják meg például a lélekápolás weboldalt).
Szerintem nagyon érdekes lehet ezt a témát megbeszélni, úgyhogy csapjunk a lecsóba és nézzük meg, hogyan lehet kezelni egy szorongó embert úgy, hogy csökkenjenek a szorongásai.
Olvasd tovább a bejegyzést »
Az agyféltekék összehangolása
A kettővel ezelőtti lélekápolás írásomban volt egy videó, amely az agyunk működését mutatta be. Andi azt írta a hozzászólásában, hogy szívesen
olvasna az agyféltekék összehangolásáról. Éva már ki is fejtette a témát egy kicsit (köszönöm neki), mely szerint az agyféltekék összehangolása abból áll, hogy a testünk és lelkünk egymással való kapcsolatát megismerjük. Hogy meglátjuk, hogy nem a test irányít minket, hanem hogy mi irányítjuk a testünket. Mégpedig a gondolatainkkal! Valamint, ami szerintem ennél fontosabb, az érzéseinkkel! A jó érzések vezérelnek minket, egyfajta belső érzékként, aminek a használatát Jézus is tanította anno. És ha nem ezt a belső érzéket követjük, nem a szívünk szava szerint cselekszünk, akkor a testünk betegséggel jelez, hogy letértünk az utunkról.
Én most egy kicsit gyakorlatiasabban közelíteném meg a témát.
Beszéljünk a munkádról
Úgy vélem, egyre aktuálisabb a téma, úgyhogy ideje megvitatni! Most egy kicsit a munkahellyel kapcsolatos szorongásokról lesz szó. Arról, hogy milyen okai lehetnek például annak, ha megmaradunk egy rossz munkahelyen? Hogy miért nem keresünk újat? Milyen hibákat szoktunk elkövetni, amivel veszélyeztetjük a munkánkat? Jó szokásomhoz híven egy példán fogom érzékeltetni.
A testalkatod és a mozgásformák
Az egyik előző bejegyzésemben szó volt arról, hogy az eszkimók mekkora fizikai aktivitásnak vannak kitéve a zord időjárási körülmények miatt. Ezért most kicsit a testmozgás fontosságáról írnék, mert bizony a fizikai aktivitás elengedhetetlen nemcsak a stresszhormonok ledolgozásához, hanem az ép lélekhez, az agysejtek jó vérellátásához is.
Viszont! Szoktad-e időnként azt érezni, hogy hú de jó lenne valamit mozogni, de a kiválasztott mozgásformától (amit a barátaid végeznek vagy éppen divatos) fáj minden porcikád? Megnyugtatlak, nem veled van baj, hanem a kiválasztott fizikai aktivitás jellegével. Mert nem mindegy, hogy mit választasz! Ugyanis vannak olyan tornák, amelyek neked valók, és vannak olyanok is, amik nem. Ha a tested üzenetére hallgatsz, könnyebben meglelheted ezeket, és én is szeretnék neked segíteni benne egy kicsit.
Szóval, azt szeretném most megvilágítani, hogy egyes nézetek szerint mitől függ az, hogy a mozgásforma, amit választasz magadnak, megfelel-e a tested részére, vagy sem.
Az agyunk működése
Biztosan hallottál már róla, hogy az agyunk páros szerv, azaz két részből áll, hasonlóan a tüdőnkhöz, a vesénkhez és más páros szerveinkhez. És valószínűleg azt is tudod, hogy az agyféltekék különböző funkciót látnak el az életünkben. A jobb agyféltekénk irányítja
a testünk bal oldalát, és ő felelős például azért, hogy kreatívak legyünk, hogy ötletek jussanak az eszünkbe, hogy vágyaink legyenek. A bal agyféltekénk pedig a testünk jobb oldalát vezérli, és ő felelős azért, hogy az ötleteinket cselekvő módon meg is valósítsuk. Ebből az következik, hogy az életünket csak akkor tudjuk emberi módon élni (azaz gondolkodó ÉS cselekvő emberként), ha a két agyféltekénk megfelelően fejlett és összedolgozik, egymással összhangban együttműködik, egységet alkot. Ekkor vagyunk lelkileg is egyensúlyban. Ha a két agyféltekénk nem működik jól együtt, vagy nem kellőképpen vannak megtornáztatva az agysejtjeink, akkor lelki zavarok következhetnek be.
Igen ám, de mi van akkor, ha az egyik agyféltekénk felmondja a szolgálatot?
Döntéseink szorításában
Gabriellától kaptam nemrég emailben egy nagyon jó témát, köszönöm! A felvetése a döntésképtelenségről, mint érzelmi problémáról szólt. Olyan vonatkozásban, hogy sokan lehetünk olyanok, akik minden egyes döntés előtt nagyon belemegyünk a legapróbb részletekbe, és megvizsgáljuk, hogy mi
lenne a jó döntés, és kinek árthatunk, ha így döntünk, és kinek, ha máshogy. Hogy sokszor mintha más agyán és szívén keresztül gondolkoznánk, és ettől borzasztóan rosszul tudjuk érezni magunkat.
Ha ennyire kielemezzük minden egyes döntésünket, az lehet személyiségi jelleg is, de én azt gondolom, hogy valószínűleg sok manipuláció, érzelmi zsarolás érhetett minket az eddigi életünk során. Ezekben az érzelmi zsarolásokban mások, akikre felnéztünk (például a szüleink) hosszasan ecsetelték, hogy az egyes lépéseinkkel nekik milyen károkat okozunk (még akkor is, ha nem is okoztunk), és ez nálunk bűntudatot idézett elő, ami nagyon beleivódott a lelkünkbe, nem tudunk szabadulni tőle.
Írok egy példát.
Olvasd tovább a bejegyzést »
Hiányállapotok orvoslása 2
Az előző előtti bejegyzésem az emberi agy normál működéséhez szükséges tápanyag hiányáról szólt (Mi köze a halak szálkájának a lelki nyűgökhöz?), az előző pedig azokra a testi-lelki hiányérzetekre és orvoslásukra hozott példát, amelyeket gyerekkorunk óta cipelünk magunkkal (Hiányállapotok orvoslása). Még mindig van mit mondanom a témáról, ezért tovább folytatom a megkezdett fonalat.
Mégpedig arról szeretném leírni a tapasztalataimat, hogy azok a népek (pl. japánok és eszkimók), akik a bő halfogyasztásukkal elég Omega 3 zsírsavhoz juttatják az agysejtjeiket, mi egyebeket tesznek még a saját testi-lelki egyensúlyukért. Hogy vajon milyen egyéb okok miatt olyan alacsony a lelki problémák előfordulása a köreikben. Mert bizony én nem lennék én, ha ezen nem gondolkodtam volna el…
Kezdeném a japánokkal. Kicsit távolabbról, közgazdász szemszögből közelítem meg a témát.
Hiányállapotok orvoslása
Az előző blogbejegyzésemben tulajdonképpen arról volt szó, hogy mindenféle szülői félelmek hogyan idézhetnek bennünk elő egyszerre testi és lelki hiányállapotokat. A testi hiányállapot ott az agysejtek Omega 3 zsírsav hiánya volt, a lelki hiányállapot pedig a halszálkától való félelem, a halat felfedezni akaró szándék hiánya. Most arról lesz bővebben szó, hogy ezeket a hiányállapotokat hogyan tudjuk kíméletesen orvosolni.
Tehát
adott egy szülő, aki fél a halak szálkájától, és ugyanezt a félelmet megtanítja a gyerekének is. Vagyis, megtanítja őt az általános biztonságérzet, a szeretet, az óvatosság és a felfedezőkedv HIÁNYÁRA.
A gyerek felnő. Még mindig fél a szálkáktól, ezért nem mer halat enni. Viszont tudomására jut, hogy az agysejtjeit halfogyasztással működőképesebb állapotba tudná hozni, mert a természetes táplálkozásnak nagyon is része a hal. Valamint azt is felfedezi, hogy nem egészséges dolog ennyire félni a haltól, amikor meg lehet azt ismerni. Mit tegyen?




